"...ha a forradalom először nem az emberekben megy végbe,
akkor minden külső forradalom kudarcot vall.
Az embernek a belső világát kell meghódítani."

          (Joseph Beuys)

Joseph Beuys Szimpozion, Budapest
Műcsarnok
2000. október 25 – 29.
 

Joseph Beuys  a 20. század második felében lett világszerte elismert képzőművész.
Nemzetközi tiszteletnek örvendő szobrász, grafikus és akcióművész.

Ő maga a legnagyobb hangsúlyt az általa kidolgozott "kibővített művészetfogalomra" (erweiterte Kunstbegriff) helyezte, amely felszólítja az embert, mindegyikünket külön, hogy kiszabadítsuk  a művészetet, a művészi képességeket  a szokványos művészeti alkotás zárt világából, az egész élet alapjává téve azt. Hitvallása: az életet újra elevenné tenni, az emberi bensőből kiindulva és ezáltal társzerzőjévé válni a közös emberi műalkotásnak: a "szociális plasztikának".
 
 

" A  társadalmi rendet plasztikusan alakítani,
ez az én feladatom és a művészeté."
     (Joseph Beuys)
    Joseph Beuysnak a hidegháború miatt nem adatott meg, hogy  még életében Közép-Kelet-Európába is eljuttassa inspiráló eszméit. Ezzel a szimpozionnal első ízben kerülnek átfogó bemutatásra ezek az eszmék Magyarországon, melyek jelentősége egyre növekszik technicizálódó világunkban.
    A hat országból meghívott előadók nagyrészt még Beuys barátai, tanítványai, útitársai voltak, tanúi a művész személyes kisugárzásának.
Joseph Beuys egész életét és munkásságát egy új emberkép hirdetéseként értelmezte. ezt a következő képletben fejezte ki:
    MŰVÉSZET=EMBER=KREATIVITÁS=SZABADSÁG.

Ebben az értelemben ez a szimpozion is "hirdetési" fórum, amely  egy láthatatlan terméket reklámoz: azt, ami az emberben a legdrágább.

Program

2000. október 25. szerda

18.00
a rendezvénysorozatot megnyitja Dr. Beke László
bevezetőt mond Pathy Zsóka
az előadók bemutatása

20.00 Koncert

2000. október 26. csütörtök

9.00
Dieter Koepplin Svájc
Beuys műveinek  áttekintése
a "Meteor a feszületen”-től a "A huszadik  század végé"-ig

    A szimpozium első előadása képet ad Joseph Beuys művészi formaalkotási módszeréről a rajzok és a plasztikák tükrében. Bemutatja ezenkívül a vulkáni bazaltból készített szobrok sorozatát, a Koch kereszttől kezdve A 20. század vége című késői munkáig

    Dieter Koeplin
    1936-ban született Baselban. A reformáció időszakának művészetével foglalkozik, különös tekintettel Joseph Beuysra. 1966 óta a bázeli Öffentliche Kunstsammlung grafikai kabinetjének vezetője. Publikációi jelentek meg a humanizmus és a reformáció korának német művészetéről, továbbá a 20. század rajzművészetéről. A bázeli Öffentliche Kunstsammlung számos kiállítási katalógusának szerzője.

10.10
Johannes Stüttgen Németország
A szociális plasztika eszméje a kibővített művészetfogalom alapján
(diavetítés)

    Az evolúció csak akkor töltheti be eredeti rendeltetését, ha az ember tudatára ébred annak, hogy nemcsak természeti és társadalmi lény, hanem egyúttal és mindenek előtt szabad Én is. A folyamat végén nyilvánul meg az, ami létrehozza: a teremtőelv. Az ember a régi Teremtés végpontja, és az új teremtés kiindulópontja: a szociális plasztika létrehozója és megformálója. Joseph Beuys: "Minden ember művész". Az embernek ez a kulcsszerepe azt jelenti, hogy folyamatosan dolgoznia kell saját fejlődésén, és a társadalom legalkalmasabb formáinak kialakításán jogi, gazdasági, de mindenekelőtt kultúrális értelemben, hiszen ebben nyilvánul meg az a szabadságtőke, amely a fejlődést lehetővé tette és elősegítette. A régi formák, a nemzetállam, a diktatúra, a párturalom és a kapitalizmus nem tarthatók fenn tovább. A kibővített művészetfogalom megteremti ezek felváltásának lehetőségét és módját.

    Johannes Stüttgen
    1945-ben született Freiwaldauban. A düsseldorfi Művészeti Akadémián Joseph Beuys tanítványa volt. Részt vett a Fluxus-akciókban és rendezvényekben, és a kibővített művészetfogalom alapján szervezett szociálpolitikai akciókban, mint például a Fluxus Zone West. 1980 és 1986 között a FIU ügyvezetője. Vendégprofesszor Hamburgban és Giessenben. Számos más tevékenység mellett tagja a Mehr Demokratie e.V. kuratóriumának.

11.20
Volker Harlan Németország
Alkímia és plasztikai elmélet a kibővített művészetfogalom alapján
(diavetítés)

   Az alkímia a világ értelmezésének egyik lehetséges módszere. Az élő természet a formakeletkezés - formaváltozás - formavesztés folyamatában vizsgálja, amelyek például egy növény életciklusában oly szembetűnően jelentkeznek. Az anyag világában ugyanez a megszilárdulás - oldódás - légnemüvé válás folyamata, Paracelzus kategóriáival Sal - Merkur - Sulfur. Ezek a fogalmak lelki és szellemi folyamatokra is vonatkoztathatók. Rudolf Steiner nyomdokain fejlesztette ki Beuys a plasztikai elméletet, és ennek formáival írta le a társadalmi változásokat mint "szociálplasztikai folyamatokat".

    Volker Harlan
    1938-ban született Drezdában. Festészetet, biológiát, teológiát és művészettörténetet tanult. Kölnben plébános. 1983-ban
többekkel együtt alapítója a Witten/Herdeckei Egyetemnek. 1995-ig az Egyetem Akadémiáját vezette, 1983 óta a természetfilozófia és az esztétika docense. Kutatási területe: fogalomtörténet, a megismerés elméleti és gyakorlati kérdései, a természetet és a művészetet érintő észlelési és a megismerési folyamatok.

VOLKER HARLAN: MI A MŰVÉSZET?
MŰHELYBESZÉLGETÉS BEUYSSZAL

délután

15.30
Wolfgang Zumdick Németország
U-Toposz. Tér nélkül. Joseph Beuys és a reálutópia fogalma

    Joseph Beuys kibővített művészetfogalma két pólus között mozog: az idea és a valóság, illetve a profanitás és a művészet között. Joseph Beuys ennek a két szférának a szintézisére törekedett, s meg volt győződve a művészet küldetéséről. Ez a feszültség minden művének immanens része. Az előadás a reálutópia fogalmát tárgyalja, éppen tizenöt évvel Beuys utolsó beszéde után, melyben a reálutópisztikus gondolkodás felelősségét terhelte ránk.

    Wolfgang Zumdick
    1957-ben született Lippstadtban. Germanisztikát és filozófiát tanult. 1987-ben diplomázott Beuys műveinek filozófiai vizsgálatával. Számos tanulmányt közölt a 20. századi művészet és a filozófia kapcsolatáról. Szabadúszóként él Aachenben.

16.00
Kiss Endre Magyarország
A tárgy mint jel, jel mint tárgy -
Joseph Beuysról

    Joseph Beuys arra késztet minket, hogy a mindmáig tartó történelemmel, más szóval saját múltunkkal foglalkozzunk. Egyfelől meghatározza a klasszikus modernitás helyzetét abban a bizonyos időpontban, amikor nyilvánvalóvá válik, hogy megkezdődött az átmenet a klasszikus modernitásból a posztmodernbe. Másfelől megfogalmazza ugyanezt a helyzetet a művészi személyiség, az emberi szabadság és az inspiráció szemszögéből, amennyiben a klasszikus-modern állásfoglalást emberi hitelességgel telíti. A végső összefüggéseket kutatja, mint Franz Kafka, a világ láthatóságával foglalkozik, mint Balázs Béla, és a funkcionális összefüggések ábrázolhatóságát keresi, mint Bertolt Brecht.

    Kiss Endre
    A budapesti ELTE Filozófiatörténeti Tanszékének professzora. Humboldt-ösztöndíjas, több helyen vendégprofesszor. Számos publikációja jelent meg Nietzschéről, művészetelméletről és a posztkommunista jelenség szociálfilozófiájának átfogó és interdiszciplináris feldolgozást igénylő területéről.

17.00
Georg Jappe Németország
" ...az iránynak a fejünkben kell meglennie"

    A képlet nagyon egyszerű. Nézzék meg ezt a kályhát. (...) Ez a tárgy meleget sugároz, belsejében a fűtőanyag átalakul, de ezt a folyamatot valakinek kívülről kell beindítania. Az ember ad az anyagnak energiát, meleget, és az anyag ezt továbbadja a helyiségnek. Az egészben a burkolat, a formai elem a leglényegesebb szempont. Egy másik, rejtett síkon maga az ember is ilyen kályha, amelyet külső erő táplál. Hogy ez az erő kívül esik a fizikai világon, tehát metafizikai, Beuys mindig hangsúlyozta. Ugyanakkor, azokban a nagyon is metafizika-ellenes évtizedekben, amelyekben működött, kivonta magát minden ideológiai kötöttség alól, és ezt a szellemi erőt sohasem nevezte meg egyértelműen, csupán körülírta keresztény, misztikus és  sámánisztikus fogalmakkal.

    Georg Jappe
    1936-ban született Kölnben, Dél-Tirolban nőtt fel. Tanulmányait Bonnban, Frankfurtban, Bécsben és Párizsban folytatta. Évekig dolgozott különféle művészeti folyóiratoknak, néhány jelentős kiállítás ötletadója, többek közt: Strategy: get Arts (1970) és Ressource Kunst (1989/90, a budapesti Műcsarnokban is). Több irodalmi mű szerzője.

20.00
Rea-Thönges-Stringaris Németország
"szükség esetén akár fává válok..."
Joseph Beuys 7000 tölgyfa c. akciójáról

    A 7000 tölgy című műalkotással, mely az 1982-es kasseli Documentára készült, Joseph Beuys dinamikus illusztrációját adta a kibővített művészetfogalomnak. Látványos, egyúttal visszafogott módon ez a megvalósult szociális szobor a klasszikus avantgárd hagyományára utal vissza, és még ma is kihívást jelent.
   A 7000 tölgy egy következetes művészi gondolkozás eredménye, ami Beuys írásaiban is kimutatható, többek közt: Raumplastik/Parallelprozess 4, Informationsburo der Organisation für Direkte Demokratie és FIU/Honigpumpe am Arbeitsplatz.

    Rea-Thönges-Stringaris
    1934-ben született Athénben. Régészetet és művészettörténetet tanult Bonnban és Münchenben. 1973-ig a kasseli Állami Művészeti Gyűjteményben dolgozott. 1972 óta állt szoros barátságban Beuys-szal. 1974-ben jelen volt a FIU megalapításánál. 1979-ben a Zöldek egyik alapítója. 1981 és 1987 között tagja a Documenta felügyelőbizottságának. 1982 és 1987 között részt vett a 7000 tölgy projektben. 1989-ben alapítója a FIU kutatóintézetének. 1994-ben alapítója a 7000 Tölgy Egyesületnek. Kasselben és Athénben él.

2000. október 27. péntek

9.00
Prof. Antonio d'Avossa Olaszország
Utopia concreta come utopia della terra
(Konkrét utópia mint a Föld utópiája)

    Az előadás tárgya Joseph Beuys itáliai éveinek munkássága, elsősorban természetfelfgásának és néhány ehhez kapcsolodó projektjének és művének elemzése (Piantagione Paradise, Bolognano, 7000 tölgy, Kassel, Difeza Della Natura és Olivestone).

    Antonio d'Avossa
    1951-ben született. A milánói Accademia di Belle Arti di Brera professzora, kortárs művészetet tanít. Kritikus, számos tanulmány szerzője, számos kiállítás kurátora (többek közt: Aperto 93, Velencei Biennálé, 1993; Joseph Beuys: Difesa Della Natura, Centre d'Art Santa Monica, Barcelona, 1993). Érdeklődési területe a humán tudományok, az antropológia és a művészettörténet határterületeinek elméleti és gyakorlati vizsgálata.

10.10
Johannes Stüttgen Németország
Szabad- és Hanzaváros Hamburg;
összművészeti alkotás

11.20
Shelly Sacks Nagy Britannia
Hogyan hozzuk ki az elefántokat a sivatagból?
A FIU -hatás, mint "hőmunka"

    Joseph Beuys, a Nemzetközi Szabadegyetem (Freie Internationale Universitat) megalapítója a szervezetet "folytonos konferenciaként" képzelte el, mely eszköze lehet a minden ember számára hozzáférhető művészet legfontosabb, új formái kialakításának. Az előadás a "folytonos konferencia" gondolatát taglalja, példákat hoz az FIU eddigi és jelenlegi tevékenységéből, a közvetlen demokráciát segítő új vállalkozások és szervezetek létrehozásától a lelki munkáig, az egyének és csoportok széles spektruma közötti együttműködésen át az interdiszciplináris kutatásokban.

    Shelly Sacks
    Dél-Afrikában született. Művészeti tanulmányokat folytatott. A Beuys által alapított FIU keretében 100 napig dolgozott a kasseli Documentán a Mézpumpa a munkahelyen akcióban. A FIU-val és a glasgow-i Goethe Instituttal együttműködve 1995-ben kollokviumot szervezett Glagowban a szociális plasztikáról. 1997 óta az Oxford Brookes University művészeti fakultásának rektora. 1998-ban az egyetemhez kapcsolódva megalapította a Szociális Szobrászat Kutatóintézetet. Dél-Afrikában, Németországban, Angliában dolgozik. Müvészi tevékenysége kiterjed az akciókra, helyspecifikus munkákra, installációkra. Együttműködik a dél-afrikai társadalmakat támogató kultúrális és politikai szervezetekkel.

BESZÉLGETÉS SHELLY SACKS-SZAL

délután

15.00
Rügyecskék
Faültetés Joseph Beuys tiszteletére
Rügyecskék Ember- és Környezetvédelmi
Közhasznú Alapítvány

16.30
Glózer László
A hírnév állomásai
Az életút, mint műalkotás

    Előadásában Glózer László azt vizsgálja, hogy Beuys mint kivételes jelenség hogyan illeszthető be a 20. századi művészet történetébe. Az előadó az életutat mint megalkotott műremeket elemzi és értelmezi.

    Glózer László
    1936-ban született Szombathelyen. 1956 óta Németországban él. Freiburgban és Münchenben hallgatott művészettörténetet, filozófiát, régészetet. 1965 óta ír kritikákat a Frankfurter Allgemeine Zeitungnak és a Süddeutsche Zeitungnak. Az 1981-es kölni Westkunst-kiállítás katalógusának szerzője. Több kiadványt és filmet készített modern művészeti témákról. Jelenleg a hamburgi Hochschule für Bildende Künste professzora, modern művészetet tanít.

17.20
Gerhard Theewen Németország
J. Beuys vitrinjei

    A vitrinek Joseph Beuys művészetében már igen korán jelentős szerepet játszottak. Az előadás néhány kiemelt példán keresztül bizonyítja, hogy Beuys a vitrineket mint kis méretű térinstallációkat rendezte be. Ebből származik az a követelmény, hogy a jövőben a Beuys-kiállítások kurátorai ne a pontos méretarányok okvetlen betartására törekedjenek, hanem a vitrin-installációk elmélyült tanulmányozása után intuitív módon alakítsák ki minden tárgy terét.

    Gerhard Theewen
    1955-ben született Kölnben. A düsseldorfi Művészeti Akadémián tanult. A Salon című művészeti folyóirat kiadója 1977 és 1984 között. 1991-ben publikálja Joseph Beuys vitrinjeinek leírását (Verlag König, Köln). Cikkek és előadások, többek közt a Beuys-vitrinekről, és olyan témákról, mint például Beuys és a humor. 1997-től 1999-ig a Művészeti Akadémián oktatott művészettudományt.

18.20
Lucrezia De Domizio Durini  Olaszország
Joseph Beuys: Difesa della natura

    Lucrezia De Domizio Durini bárónő Beuys utolsó 15 évének közvetlen tanúja, a művésznek az emberről és a környezet védelméről alkotott elméletét ismerteti.

    Lucrezia De Domizio Durini
    Újságíró és kritikus, a Művészetek és Irodalom Lovagrendjének tiszteletbeli tagja. 1971-től szoros együttműködést alakított ki Joseph Beuys-szal, egészen annak haláláig. Több, mint hatvan, Beuys gondolatkörét tárgyaló könyv szerzője, konferenciák, kiállítások szervezője. Műgyűjtő, Beuys műveket adományozott többek közt az Uffizi Képtárnak Firenzében és a Mitterand Alapítványnak Párizsban.

szünet

19.20
Friedhelm Mennekes Németország
Manresa

Ebben az akcióban Beuys összekapcsolta művészetfelfogását a plasztikai elmélettel és személyes válságkezelési tapasztalataival. Mindebben explcit módon a kora újkori baszk Loyolai Szent Ignác gondolataira hivatkozott. Az ő "Életemlékek" című írásából származik magának az akciónak a címe; Manresa egy katalóniai város neve, ahol Loyolai Szent Ignác élete fordulópontjához érkezett. Az előadás bemutatja az akciót, annak elemeit más akciókkal összefüggésben, és felvázolja filozófiai hátterét. Az akció fotódokumentációja a konferencia idején megtekinthető az előadóteremben.

    Friedhelm Mennekes
    1940-ben született Bottropban. 1961 óta jezsuita. Bonnban, Münchenben és Frankfurtban folytatott filozófiai, politikatudományi és teológiai tanulmányokat. 1980 óta gyakorlati teológiát és vallásszociológiát tanít a frankfurti Philosophische-Theologische Hochschule Sankt Georgenben. 1987 óta a kölni Szent Péter jezsuita templom plébánosa. 1979 óta szervez kiállításokat a művészet és a vallás határterületein. 1987-ben megalapítja a Kunst-Station Sankt Peter Köln elnevezésű kortárs művészeti és zenei centrumot. Meghívott professzor Braunschweigben és Mainzban, számos előadást tartott művészeti akadémiák művészettörténeti tanszékein, többek közt Berlinben, Bécsben, Bloomingtonban (Indiana, USA) és Savannah-ban (Georgia, USA).

2000. október 28. szombat

9.00
Christa Maria Lerm Hayes  Írország
"Egyszer még a Finnegans Wake-et is megcsinálom."
James Joyce szerepe Joseph Beuys műveinek genezisében

    Joseph Beuys igen alaposan tanulmányozta Joyce Finnegans Wake című művét, szinte minden oldalához fűzött megjegyzéseket. Az előadás Beuys életművének azokat a motívumait követi, melyeknek kiindulópontja a könyv Beuys hagyatékából származó, általa preparált példánya, illetve az úgynevezett Ulysses-folytatás. Mindez számos mű új értelmezéséhez ad kulcsot. A legújabb kutatások eredményeinek első bemutatása

    Christa Maria Lerm Hayes
    1967-ben született. Művészettörténeti, angol irodalomtudományi és történelmi tanulmányokat folytatott Heidelbergben, Londonban, Bonnban és Kölnben. Ez utóbbi helyen Antje von Gravenitz asszisztense volt. Dolgozott a van der Grinten/Beuys Archív Nordrhein-Westfalen gyűjteményében, a zürichi James Joyce Alapítvány ösztöndíjasa volt. Írországba történt áttelepülése óta a dublini Unversity College és más ír egyetemek előadója. Publikációinak és előadásainak tárgya Joyce, Beuys, Warburg és az ír művészet.

9.45
Antje von Graevenitz Hollandia
Joseph Beuys: Scala Libera - 1985

    Beuys egyik legutolsó művét az ugyanakkor keletkezett művészeti írások és az 1985-ös Ich glaube című mű tükrében tárgyalja az előadás, összevetve az alkímiai, vallási és művészettörténeti jelenségeket. Beuys életművének és más művészek műveinek összehasonlítása tematikai azonosságok nyomán.

    Prof. Dr. Antje von Graevenitz
    1940-ben született Hamburgban. Könyvtárosi, művészettörténeti, régészeti és etnológiai tanulmányokat folytatott Münchenben és Hamburgban. Számos publikációja jelent meg a modern művészet körébe tartozó antropológiai és kultúrtörténeti témákban. Sok évig dolgozott művészeti folyóiratoknak, továbbá holland kultúrpolitikai intézményekben. 1989 óta a kölni egyetemen általános művészettörténetet tanít, elsősorban 20. századot.
szünet

11.00
Matthias Bunge Németország
Imágó és imagináció
Kép és képfogalom Joseph Beuys felfogásában

    Joseph Beuys a képfogalmat egész, széleskörű művészi kifejezőeszköz-tárára kiterjesztette. Szerinte maga a plasztikai elmélet, munkásságának e központi eleme is "kép", "gondolatkép". A kibővített művészetfogalmat a "gondolat képi formába öntéseként" jellemzi, és megállapítja, hogy a gondolatnak végül mindig "képinek" kell lennie.
    A kiválasztott példák jól illusztrálják az imágó és az imagináció funkcióját és érvényességét, ahogyan a művész a képtől és a képzelőerőtől eljut a szociális plasztika gondolatáig.

    Matthias Bunge
    1956-ban született Saarbrückenben. A Saarlandi Egyetemen művészettörténet, klasszikus archeológiát és filozófiát tanult. Jelenleg az Eichstatti Katolikus Egyetem művészettörténész vendégprofesszora. Saarbrückenben él.
Délután

15.00
F.I.U. - Találkozó
Dokumentáció
Rainer Rappmann, Dieter Schwerdtle

FIU-VERLAG

17.00
Peter Schata Németország
Méz-pumpa a  munkahelyen

    A Mézpunmpa a munkahelyen installáció egy nagy teret átfogó, függőleges és vízszintes elemeket egyaránt magában foglaló elemekből áll, egy középső géptérrel, melyben egy pumpa (a mézpumpa) és elektromotorok végeznek fizikai munkát, míg egy szomszédos térben (a munkahelyen) számos ember végez szellemi tevékenységet, melynek központi kérdései az ember és a társadalom. Előadásában Schata elemzi a koncepciót, illetve ennek az időszakos installációnak a kisugárzását a kibővített művészetfogalom alapján.

    Peter Schata
    1950-ben született Hertenben. Grafikát és szabad művészetet tanult a düsseldorfi Művészeti Akadémián. Később anglisztikát, filozófiát, pedagógiát és politikatudományt hallgatott. 1976-ban megalapította az Achberger Verlagot. 1977-ben a kasseli Documentán együttműködött Joseph Beuys-szal a Mézpumpa a munkahelyen című projektben. Kiadója a documente No.1 - Esti beszélgetések című műnek. 1981 óta a gazdasági szférában dolgozik. 1998 óta filozófiai és irodalomtudományi tanulmányokat folytat.

szünet

20.00
Johannes Stüttgen Németország
A közvetlen demokráciáról

2000. október 29. vasárnap

9.00
Beke László  Magyarország
Joseph Beuys ma: Világ/Nézet

    Joseph Beuys életében a 20. századi avantgárd művészet legfontosabb alakjának, ezen belül a háború utáni német művészet megújítójának számított. Halála óta vita folyik arról, mi is az ő szerepe a 21. század művészeti előkészítésében. Az előadás a Beuys-recepció radikális változásait vizsgálja az elmúlt tíz év folyamán.

    Beke László
    1944-ben született Szombathelyen. A budapesti ELTE Művészettörténet Tanszékén végzett. 1996-2000 között a Műcsarnok főigazgatója. 1996-ban a Velencei Biennálé magyar pavilonjának kurátora. 2000 szeptembere óta az MTA Művészettörténeti Kutatóintézetének igazgatója. Számos írása jelent meg a kortárs művészet témakörében, több kiállítás kurátora.

10.00
Plénum
Összegző pódiumbeszélgetés
A beszélgetést vezeti Rainer Rappmann.

Az egyes előadások hossza a megadott időpontok között
az előadóktól függ. A programváltozás jogát fenntartjuk.
A konferencia német és magyar nyelven zajlik.

Szervezők:
PATHY ZSÓKA (Németország)
MAYER MARIANN, REGŐS ANDREA (Műcsarnok)

beuys@mucsarnok.hu
www.beuys.c3.hu