a kultúra feladata nem az országkép alakítása külföldön és belföldön egyaránt, a kultúra nem díszlet, jelmez, dekoráció, ami elfedni, eltakarni, cicomázni hivatott a kultúrálatlanságot.
a kultúra feladata az, hogy megteremtse és folyamatosan megújítsa a társadalmi kohéziót. ezt akkor teheti meg, ha szabad és autonóm, vagyis nem dominálják politikai, gazdasági érdekek. ebben az esetben ugyanis a kultúra képes szóvá tenni és föltárni az adott társadalom aktuális feszültségeit, konfliktusait, problémáit, s ezzel hozzájárulni azok megoldásához. amennyiben ezt nem tudja megtenni, úgy a különbözõ rétegek, csoportok közti feszültségek, problémák elmérgesednek, a társadalmi kohézió meggyengül, s végsõ esetben az adott együttélési keretek széthullanak. hogy ezt a hazai politikai elit mennyire képtelen volt mindeddig fölfogni, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az 1867 óta bekövetkezett közel tucatnyi (sikerületlen, többé-kevésbé tiszavirág életü) rendszerváltás.
ahol a kultúra szabad és autonóm, ott nincs szükség a politikai aktorok által inszcenált országimázsra, nagyszabású kultúrális rendezvényekre, magyar évadokra, szakattasék kinevezésére, hanem csupán a létezõ és lehetséges együttmüködések támogatására.