vtbb jegyzete:
Gyermekkoromban úgy éltem meg, hogy a második világháború ugyanolyan távoli „történelem”, mint mikor még királyok uralkodtak, végvári harcosok, huszárok vágtáztak a csatákban, csak akkor már a katonáknak tankjuk, gépfegyverük is volt.
Aztán néhány éve eszembe jutott, hogy miközben mi a Cukor utcába jártunk suliba – öt percre a Ferenciek terétől (az Ottlik Hajnali háztetők című regényében fontos helyszínként leírt Centrál Kávéház mögötti utcába) –, az első években nem volt még Erzsébet híd. Az új hídat 1964 novemberében adták át, de addig vagy a Szabadság híd, vagy a Lánchíd felől lehetett a leggyorsabban átjutni Budára. Mi – akár a családi-, akár a napközis sétákat veszem – a Szabadság hidat használtuk gyakrabban. Az új Erzsébet híd számunkra a Tabán fölfedezését jelentette.
Arra már nem emlékszem, hogy az Erzsébet
híd átadása előtt hol lehetett a végállomása a Kossuth Lajos utca-Rákóczi
út útvonalon közlekedő 60-as és 44-es villamosoknak, de abban az időben
még se a Ferenciek terén, se az Astoriánál, se a Blahán, se a Baross, vagy
Kálvin téren nem volt aluljáró. Sőt a mai kálvin téri új épületek nagy
része helyén évtizedekig üres telkek virítottak. Egyikükön – a Kecskeméti
utca Vámház körút felé eső sarkán – a 60-as évek elején még kerthelyiség
működött, ahova esténként táncolni jártak szüleim.
A Kecskeméti utcában egyébként trolibusz
járt, ami a Baross utcából érkezett, s innenső végállomása a – Ferenciek
tere mögötti – Curia utca volt. Az említett, s még aluljáró nélküli tereken
a felszíni közlekedést zebrák, illetve kb 80x80x40 centiméteres fadobozra
állított, gumibotjukkal mutogató rendőrök irányították, melyhez képest
a közlekedési lámpák megjelenése modernizációt jelentett. De akkoriban
még olyan csendes volt a pesti gépjárműforgalom, mint manapság vasárnap
délelött. A személyautók egyik része állami, illetve vállalati kocsi volt
AB kezdetű rendszámmal. Ezek túlnyomó többségükben szovjet, esetleg lengyel,
vagyis kivétel nélkül keleti gyártmányú Volgák, Csajkák, Pobjedák, Warszawák
voltak (a taxik szintén Volgák, vagy Moszkvicsok). A magántulajdonban lévő
autók – eleinte CA betüjelű rendszámmal –, márkájukat illetően nagyobb
változatosságot mutattak. Ekkor még nem dominálta a magánhasználatban lévő
autóparkot a keleti gépjárműipar. Régi, akár háború előtti öreg Skodákat,
Fiatokat, VW-ket, Opeleket, Renault-kat, Citroeneket éppúgy lehetett látni,
mint újakat, s léteztek ma már ismeretlen márkák, mint a francia Simca,
vagy az 500-as Fiat licensze alapján gyártott, osztrák Steyer Puch. Az
eltrabantosodás, s egyáltalán a gépjárművek számának dinamikus növekedése
a 60-as évek végén kezdődött, az első pesti forgalmi dúgók a 70-es évek
elején keletkeztek.
Egy 1998-ban Varsóban fényképezett, jó állapotban megőrzött Warszava
A korabeli gépjárműforgalom mellett, mi
az első hónapoktól egyedül járhattunk iskolába. Nem kellett bennünket a
kezünket fogva hónapokon, éveken át kísérgetni, de az utcák nemcsak közlekedési
szempontból voltak veszélytelenebbek, mint ma. Hajnalonta a tejtermékeket,
pékárút teherautók hordták szét az üzletekbe, nyitás előtt. Így míg a boltosok
beértek, azok dobozokban, kosarakban, a boltok előtt álltak őrizetlenül,
mégsem dézsmálta meg őket senki. Vagy például nem kellett leláncolni, lelakatolni
a boltok elé letámasztott a kerékpárokat. Vidéken a házak körüli kerteket
többnyire nem kerítések, hanem orgonasövények, bokrok határolták, s Pesten
is csak este tíz után zárták kulcsra a házkapukat a házmesterek.
A villamosokon, buszokon óvodás koromban
még kalauzok ültek. Apró, az ajtó mellett elhelyezett pultjaiknál
érvényesítették (lyukasztották), illetve árúsították a vonal-, és átszálló
jegyeket (a korabeli pesti szlogen átszállónak – esetleg fülesnek, taslinak
– nevezte a pofont is). A kalauzokat váltották le – előbb a kiemelt vonalakon,
mint a 47-es, 49-es villamos, vagy az 1-es és 6-os busz – a KN táblákkal
jelzett, kalauz nélküli kocsik. A 47-es, 49-es végállomása – ha most az
Astoria aluljáró építkezésétől eltekintünk –, a Nyugatinál volt, az 1-es
és a 6-os pedig tán a Városligettől jött, Üllői út, Múzeum krt útvonalon
át, s aztán a 6-os ment tovább Óbuda, az 1-es pedig az Andrássy úton a
Városliget felé. A tömegközlekedési eszközök belsejében az ablakok fölött
A/4-es plakátok hírdettek színházi előadásokat, koncerteket, táncórákat,
s mindenféle árucikkeket.
Az Erzsébet híd Gellért püspök szemszögéből, középen villamos-sinekkel,
1965/66 körül
Előbb az Erzsébet hídat, Astoria és Blaha Lujza téri aluljárókat adták át a forgalomnak, s csak 70-ben az első, akkor még csak a Deák tér és az Örs Vezér tér közt közlekedő Metrót. Így tehát a 60-as villamos a Keleti és a XII. kerületi Csörsz utca között közlekedett, végig a Rákóczi úton, a Kossuth Lajos utcán, az Erzsébet hídon, és a Krisztína körúton (a 60-as villamos, s vele együtt a Metróval párhuzamos villamosjáratok 1973-ban szűntek meg, nem sokkal azt követően, hogy átadták a Metró Déli Pályaudvarig közlekedő szakaszát). A Kossuth Lajos utca, részben az Úttörő Áruháznak, a Puskin mozinak, s egy sor más üzletnek köszönhetően a 60-as évek Budapestjének egyik legfontosabb vásárló utcája volt, csakúgy mint a Rákóczi út, a maga számos áruházával (Verseny, Otthon, Lottó, Corvin), mozijaival (Uránia, Honvéd, Balaton). Az esti városkép szempontjából meghatározóak voltak a színes neon-reklámok, mint az Úttörő Árúház feliratot elővarázsoló, labdáját magasba dobó, rövidnadrágos kisfiú (Andi szerint kisfiú és kislány). A még nem létező Erzsébet-híd pesti hídfőjénél volt található a Klotild-palota épületében kialakított Belvárosi Kávéház, ami – talán a központi, de a híd hiánya miatt mégis félreeső helyzeténél fogva – az 50-es évektől a fiatal pesti értelmiség egyik legfontosabb találkozóhelyévé vált. Ide járt Jancsó, Hernádi, Csoóri, Konrád, s számos más fiatal író, filmes, színházi ember (meg nem mondanám, hogy Kovács András Falak, vagy Jancsó Oldás és kötés című filmjében látható e a Belvárosi Kávéházról, s a korabeli társaságról egy ott forgatott rövid jelenet). A Szentjóby, Hajas nevével fémjelezhető következő művészgeneráció egyik fontos találkozóhelye a Károlyi Mihály utca Ferenciek tere felé eső végén található Kárpátia volt.