Argo Riistan beszélgetése Noam Chomsky-val
az Eesti Ekspress-bõl
Z-NET - 2003 október

1. Mi a véleménye az EÁ azon terveirõl, hogy demokráciát és békét akar teremteni Közel-Keleten, Irakkal kezdve azt?

Chomsky: A kérdés feltételezi, hogy az EÁ békét és demokráciát akar teremteni Közel-Keleten. A feltételezés részben helyes. Az EÁ tervkészítõi remélik, hogy békét teremtenek. Mindenki ilyesmiben szokott reménykedni, még Hitler is békét akart teremteni. A kérdés mindig az: milyen feltétellel? Ugyanez vonatkozik a demokráciára; Sztálin és társai még belsõ beszélgetések során is azt mondták: „meg kell védeni a valódi demokráciát" a Nyugat támadásával szemben.
    A kérdés mindig az: milyen fajta demokrácia? A Kreml számára az volt a szempont, hogy egy adott terület az õ ellenõrzésük alatt áll-e? Ugyanígy van ez az EÁ esetében is.
    A válaszok félreérthetetlenek. A „demokrácia-tervezetek" védelmezõi megkísérelték, hogy egy demokratikus változást hozzanak létre, feltételezve, hogy „az korlátozott, felülrõl-lefelé valósul meg, és nem kockáztatja a hagyományos hatalmi szerkezetet, amelyet az EÁ régen megvalósított"  s „fenntartja az alapvetõ rendet a nem-demokratikus társadalmakban"
(Thomas Carothers, a Reagan kormány „demokrácia-elõsegítõ" programjának tanácsadója).
    A demokrácia iránti viszonyra szokatlan világossággal mutatott rá az „Öreg Európa" és  „Új Európa" fogalma: az elsõt keserûen elítélik és az utóbbit magasztalják. A megkülönböztetés éles és világos: az elsõnek a  kormányai a lakosság nagyobb
részét képviselik, a második csoport vezetõi Texasból kapják az utasításokat....
    (A továbbiakban a kurd beszélgetés anyagából egy Törökországra vonatkozó, már ismert rész következik.)
    ...Az EÁ örülne, ha Irakban és másutt formális demokráciát tudnának teremteni. Sok lehetõség van annak a biztosítására, hogy a „demokrácia" a kijelölt úton maradjon: ennek eszközei pl. az erõszak, a gazdasági megszorítások, stb.
    A történelem természetesen nem tudomány. Lehetséges, hogy a vezetõk szónoklataitól eltérõ drámai változás alakul ki, azonban ilyet csak azok hozhatnak létre, akik vakon hisznek a racionalitásban és a történelmi tanulságokban.

2. Általános nézet, hogy amióta az EÁ uralkodó hatalom, folytatnia kell a mostani külpolitikáját és részt kell vállalnia más országok ügyeinek az intézésében. Egyetért-e Ön ezzel? Miként teheti ezt Ön szerint az EÁ?

Chomsky: A vélemény nagyon különös. Ugyanezzel a logikával valaki úgy is érvelhet, hogy Sztálin és Hitler részt kellett, hogy vegyen más országok ügyeinek intézésében. Azokban, akik a szabadságot, a demokráciát és az elemi jogokat értékes eszméknek tekintik, ilyen kérdés fel sem merülhet.

3. Új országok, Észtországot is beleértve csatlakozni fognak a NATO-hoz és az EU-hoz. Milyen hatása lehet ennek ezen szervezetekre?

Chomsky: Ez Észtország és a többi új tag választásán múlik. Az EÁ vezetõi valamiben reménykednek. Az üzleti lapok örömmel írnak arról, hogy Kelet-Európa olcsó és fegyelmezett munkaerõt fog adni, ami aláaknázhatja a gyûlölt európai szociális piaci
rendszert. Ez képessé teheti az üzleti vezetõket és a kormányokat arra, hogy „csökkentsék a magas munkabéreket, a vállalatokat sújtó adókat, a munkások elbocsáthatatlanságát, a munkaidõ-kedvezményeket, a fényûzõ szociális programokat". Az amerikai és brit rendszer alacsony munkabéreket jelent és kevés kedvezményt enged, megvalósul benne az ipari
országok leghosszabb munkaideje, és több hasonló „piaci reform", amellyel Nyugat babusgatott munkásai.szembeszálltak.
    A politika területén az EÁ tervkészítõi remélik, hogy Kelet-Európa sokkal inkább engedelmeskedni fog Washington akaratának és Trójai falóként fog szolgálni, megakadályozva Európa függetlenedését. Ebben az aggodalomban a hidegháború évei alatt osztozott Washington és Moszkva. Az EÁ számára ez ma is fontos kérdés, ami vonatkozik ÉK Ázsiára is. A kérdésre  az „új országoknak" kell választ adniuk.

4. Az európai kormányok és az EÁ kormánya között több komoly diplomácia és politikai összeütközés volt eddig. Mit lehet tenni, Európa és az EÁ közti viszony megjavítása érdekében?

Chomsky: Kezdetben ezen összeütközések alapjaival kell tisztába jönnünk. Az EÁ vezetése és az értelmiségi réteg (beleértve a vezetõ médiumokat) neheztelnek, mert az „Öreg Európa" kormányai, azaz Európa ipari és pénzügyi magja nem támogatja az EÁ céljait. A kapcsolatok akkor fognak megjavulni, ha Európa felismeri, hogy követnie kell Washington vezetését. Az „Öreg Európa" azonban másként látja a dolgot. Kormányaik kapcsolódnak Európa és a világ lakosságának a többségéhez, amikor tiltakoznak a Bush-kormány 2002 szeptemberi nyilatkozata és a Nemzeti Biztonsági Stratégia ellen. Ez ellenõrizni kívánja a világot, ha kell - erõvel. Irak megtámadása a nemzetközi kapcsolatok új irányelvét jelenti. A világ többi részéhez hasonlóan az európaiak azért is bírálják Bush-kormányt, mivel az elveti a nemzetközi intézményeket és jogrendszert, a kiotói jegyzõkönyvet, a biológiai fegyverekre vonatkozó megállapodást, a világûr felfegyverzésének tilalmát, a sarkalatos fegyverkorlátozási egyezményeket. Aggodalmat kelt például Kissinger 30 évvel ezelõtti üzenete, amikor azt tanácsolta Európának, hogy ne foglalkozzanak „regionális érdekeikkel", csak „az általános rend keretei között", az EÁ vezetése mellett.
    Ezek valós eltérések. Leküzdhetõk, de csak akkor, ha a népek törõdnek azzal, hogy milyen világot hagynak hátra az unokáik számára.

5. Van-e valalmilyen elképzelése a 2004 évi amerikai elnökválasztásról?

Chomsky: A hivatalnokok számára elõnyösek a pénzügyi lehetõségek, amelyekkel elárasztják a gazdagokat és hatalmasokat. Fenyegetéseikkel a sajtón keresztül megrémítik a lakosságot. Azonban komoly gondokkal is szembesülnek. A hazai, belpolitikai programjuk nagyon népszerûtlen. Ez nem meglepõ. Annak célja egy pénzügyi hajótörés, ami erõsen növeli a kormányzati költekezést (Ezt gyakran a „védelmi" jelzõvel látják el s csak a gazdagoknak kedvez.) A leggazdagabbak adóját csökkenteni akarják.
    Feltételezik, hogy nagy kifizethetetlen számlák képessé teszik õket, hogy „éheztessék a fenevadat", hogy kölcsönvegyük a Reagani évek elsõ idõszakának retorikáját. A jelenlegi hivatalnokok a legrakciósabb reagani és id. Bush féle soviniszta
kormányból származnak. A mondatuk („éheztesd a fenevadat") arra a nyíltan hangoztatott szándékra utal, hogy tönkretegyék a kormányzati szolgáltatásokat, amely a lakosság javát szolgálta: az amúgyis korlátozott egészségügyi gondoskodást, a
szociális biztonságot, iskolarendszert stb.
    Azonban ezeket a célkitûzéseket természetesen ellenzi a lakosság, akárcsak a Reagan kormány idejében; Reagan úgy fejezte be a hivatali idejét, mint Nixon mellett a legellenszenvesebb elnök. Ilyen körülmények között egy módon lehet megtartani a poltikai hatalmat: nyomni kell a pánik-jelzõ gombot. Végül is ez rövid távon gyakran mûködni szokott, s a történelem folyamán annyi sok gátlástalan vezetõ használta is. A reagani idõszakban a lakosságot szabályosan megfélemlítette egy sor kiagyalt démon: libiai bérgyilkosok sétáltak Washington utcáin, megkísérelve megölni a Fehér Házban a bátor cowboy-vezért; egy grenadai légitámaszpont, amelyet az oroszok arra használhattak volna, hogy bombázzanak bennünket; a nicaraguaiak súlyos fenyegetése, akik „két napi kocsivezetéssel elérhették volna Texast"; erõszakos nemi közösülést elkövetõ feketék az utcákon; hispán kábítószerárusok; stb.
    Ugyanezeket alkalmazzák már ma is. A 2002 szeptemberében megindított hatalmas hírverés meggyõzte az amerikaiakat arról, hogy Szaddám Husszein a létüket fenyegeti és õ felelõs a szeptember 11-én történtekért. Ezt a világon senki sem hiszi el, még Kuwaitban és Iránban sem, akiket Szaddám kegyetlenül bombázott. Hogy egy ilyen nézet mennyi ideig mûködik, azt senki sem tudja megjósolni.
    A lakosság körében mindig létezett egy erõs és egészséges független gondolkodás, amely nem várt módon bukkant fel. A kimenetel bizonytalan, de létezik szándék, akarat és választási lehetõség.

6. Ön és Susan Sontag két értelmiségi, akiket komolyan támadtak a szeptember 11-ét követõ megállapításaik miatt. Meglepte-e ez Önt? Miként vélekedik e dühös reakciók okairól?

Chomsky: Ez számomra ismert jelenség, és mindenki számára az, aki nem áll gépiesen a hatalom szolgálatára. Ez nem csak az EÁ-ban van így, hanem a történelem folyamán mindenütt és mindig. Miért kell ezen meglepõdni?