Anna Beata Bohdziewicz: Fotónapló / Photodiary
megnyitotta / opened by Marek Grygiel, Anna Beata Bohdziewicz, Halas István
2014. szeptember 18-án
a kiállítás megtekinthető október 9-ig a Liget Galériában

styczeń 2014 - Wieżowców przybywa. Ale Pałac Kultury dominuje! / 2014 január - Egyre több felhőkarcoló. De még a Kultúrpalota dominál!

Anna Beata Bohdziewicz: A múlt és a jelen jövővé alakul*



Az első „Fotónapló” kiállítást, ahol minden fotót bemutattam (közel hatszázat, 1985-ben Nyugat-Berlinben) nagyon könnyű volt megcsinálni. Időrendben elrendezve, egyik fotó a másik után, esetleg egy sorban. (Csak cenzori beavatkozással torzítva a sorozatot.) Mindemellett hamar kiderült, hogy túl sok fotó volt, és válogatnom kellett. Ez továbbra is elég könnyű maradt. Egyszerűen levágtam az idő egymást követő szakaszait. De hamarosan ez is elégtelennek bizonyult. Az emberek kértek, mutassak nekik képeket hosszabb időszakokból, mert a változások Lengyelországban gyorsan kezdődtek, a néhány évvel korábbi képek hirtelen történelemmé váltak, s mikor néhányat kiválasztok, másokat elvetek, ez egyfajta értelmezéssé és ítéletté válik. A választás mindig „önkényes” volt, mert sok tényezőtől függött, úgy az aktuális eseményektől, a hangulatomtól, az időjárástól, mint az én esztétikai megközelítésemtől. Mondhatjuk, hogy minden alkalommal különböző munkákat mutattam be, de minden esetben ragaszkodtam a képek időbeli sorrendjéhez.
És az idő hirtelen bukfenceket vetett. Az aktuális események olykor a déja vu – ezt már láttuk valamikor, valahol - érzését keltették bennem. Ez már megtörtént korábban is? Nem, ez lehetetlen! A jövő egyre inkább baljóslatúnak és kiszámíthatatlannak tűnik. Már csak az üzletekben érhet bennünket meglepetés. És a múlt? Tényleg eltűnt? Vagy jelenként folytatódik bennünk? És a jelen? Jelen nem létezik, hisz minden annyira gyorsan történik.
Az időfonal, melyre harminckét éven át fáradságosan felfűztem a „Fotónapló” képeit, most elszakadt és minden összezavarodott? Húzom ki a fotókat a mappákból, tasakokból, szinte véletlenszerűen. Aztán felteszem őket a falra, minden különösebb terv nélkül. Némelyikük kölcsönösen vonzza egymást, mások taszítják. A mű megszabadította magát a szerzőtől. Végre!


    __________________________________________________________
    */ Hanna Kirchner, Nałkowska albo życie pisane, WAB 2011, p. 793.

    Varsó, 2012. január
(fordította Farkas Viola)

a kiállítás megvalósítását támogatta: