Amerikai nemzetközi galéria - magyar közegben:
a Galeria 56
Havadtőy Sámuel, a Galeria 56 vezetője már ötödik éve galériázik Budapesten. A jól menő New York-i belsőépítész egyrészt saját örömére folytatott játékként kezeli ezt a szerepet, másrészt azonban a pesti művészeti élet és piac egészének fejlesztését célozza meg tevékenységével. Galériájának programja visszamenőleg is igyekszik bekapcsolni a magyar művészeti életbe és gondolkodásba a nemzetközi - főként az amerikai - képzőművészet utóbbi generációinak munkásságát. Ennek nyomán s a magyar művészeket érintő, lazára tervezett menedzselési ténykedésén keresztül a hazai piac egészére is kihatással van s lehet a galérista.Dialógus a már klasszikus és a legújabb kortárs nemzetközi generációkkal
Havadtőy - életfelfogásából adódóan - tulajdonképpen véletlennek tekinti a galéria létrehozását. Marika Malacorda, magyar származású svájci galérista - aki már a hetvenes évek elején, akkor még szokatlan módon Nam June Paik, Joseph Beuys és hasonló művészek műveivel foglalkozott, s később egyik nagy kereskedőjükké vált - sokat beszélt neki arról, hogy mennyire elszigetelt a szellemi élet Budapesten, s hogy ezen miként segíthetne, ha nemzetközi galériák települnének a városba, s világvárossá tennék képzőművészeti téren. A rendszerváltást követően Malacorda akart is nyitni Pesten egy galériát, ám rákos betegsége közbeszólt. Szándékát végül Havadtőy valósította meg, 1993-ban.
A Galeria 56 programjának kialakításakor Havadtőy abból indult ki, hogy a hatvanas évek utáni amerikai művészet a magyar múzeumokban nincs reprezentálva, holott legalább két művészgeneráció megjelent már azóta. Célja egy olyan nemzetközi dialógus létrehozása, melyben a korábbi nemzedékek már klasszikusnak számító művészeinek, illetve a legfrissebb generáció képviselőinek művei, sorsai adnak közegünkben egymásnak impulzusokat. New Yorkban - a képzőművészeti szcéna jellege folytán - jóval kísérletezőbb volna a galéria programja. Pesten azonban - a kiesett időszakok nyomán - a legutóbbi két-három nemzetközi generációból még sok művészt lenne érdemes bemutatni. A galériának még sincs ideje minden fontos, klasszikusnak számító nemzetközi művészt prezentálni: mellettük a legfrissebb generációból való nemzetközi művészeket, illetve magyar művészeket is szándékozik folyamatosan bemutatni.
A galéria eddigi programjában szerepeltek: Keith Haring, Jean-Michel Basquiat, Yoko Ono, Ross Bleckner, Vasarely, Geoffrey Hendricks, Lakner Antal, Erdélyi Gábor, Robert Mapplethorpe, Kiki Smith, Koncz András, On Kawara, Donald Sultan és Moholy-Nagy László, Erró, Bak Imre, Bachman Gábor, Barta Zsolt Péter, Fehér László, Forgács Péter, Jovánovics György, Köves Éva, Rajk László, Szalai Tibor, Vida Judit, Michael Ray Charles, Cindy Sherman, Kenyy Scharf, Lawrence Welner, Sol LeWitt, Yoko Ono, Andy Warhol, Georg Baselitz, Roy Lichtenstein, Joan Mitchell, Edward Ruscha, Alex Katz, Larry Rivers, Robert Rauschenberg, Tóth György, Csáky M.C., Kenedy Erzsébet, Káldy Katalin, John Lennon, Martin Agnes, George Condo.
E többrétű lista tanulsága szerint Havadtőy nemcsak több generációt átfogó nemzetközi dialógust valósít meg, hanem egyben azt a művészetkövetési stratégiát is folytatni tudja budapesti tevékenységével, melyet műkedvelő gyűjtőként az USA-ban megvalósít, de amely ott galéria-programként luxusnak minősülne: a számtalan irányzatból mindig legjobbnak ítélt kedvenceit választja ki és egy globálisabb képet közvetít, szemben a New York-i galériák sokkal szakosodottabb jellegével.
Az egész pesti piacot és művészeti életet építő galériázás
A galérista - annak minden következményével együtt - messzemenően elfogadja a pesti piac hosszú távú fejlesztésének szükségességét. A célközönség egyik fontos rétegének tartja például a fiatal nemzedéket. Tapasztalata szerint a fiatalok a kiállításokhoz kapcsolódó könyveket, albumokat sokszor órákig nézegetik a galériában. Ennek nyomán Havadtőy arra a gondolatra jutott, hogy a galériával szomszédos helyiségben könyvtárat hozna létre.
A művészetkövető, műgyűjtői réteg nevelésében elfogadja a közvetett, több lépcsős és az egész piacot építő utakat. Tudja, hogy a vállalkozói rétegeknél is ki kell várni, hogy előbb lakást vegyenek, Mercedes-t, második autót, majd talán egy 19. századi festményt, s csak ezt követően egy kortárs művet.
Az amerikai művészek bemutatásakor nem cél az eladás, nem az a fontos, hogy Keith Haringet vegyenek nálunk, az árak úgyis túl magasak. A művészeti dialógus mellett a cél a kortárs művészet iránti érdeklődés felkeltése a hazai piacon. Erre a mégoly drága neves külföldi művészek bemutatása is kiválóan alkalmas. Annál jobban érzékelhető, hogy a mai magyar művészek árai nemzetközileg nézve egyelőre relatíve alacsonyak, és a gyűjtők még időben megvehetik műveiket. E hatások pedig az egész piacot építik.
Ugyancsak a pesti piac egészét segíti a galérista azon választása, hogy magyar művészek nemzetközi bemutatására vállalkozik. A Galeria 56-beli kiállítások mellett Havadtőy külföldön is meg kívánja jeleníteni művészeinket. 1996-ra már 3 éve működött a galéria, így lehetségessé vált a nemzetközi vásárokon való részvétele, amivel Budapest képzőművészeti életének reprezentálásában is fontos szerepet tölthet be. Eddig végül is csak Berlinben állított ki nemzetközileg a galéria, Moholy-Nagy Lászlót és Kelemen Károlyt.
A magyar művészek kiválasztásakor egyszerűbbnek tűnik számára a fiatalok felé orientálódni; nem kíván a korábbi időszak államilag menedzselt, illetve nem menedzselt művészei közötti régi feszültségekbe belekeveredni. Kétségtelen ugyanakkor, hogy a nemzetközi galériáknak a pesti piacon való szűkös jelenléte mellett illúzió volna bármely döntéstől az ellentétek kizárását remélni, a fontos inkább az, hogy a jó választások nyomán a művészek előnyösen reprezentálják a város művészetét.
A fiatal magyar művészek szorosabb menedzselésére Havadtőy azonban már nem vállalkozik. Attól tart, hogy nem tudna elég időt szakítani a művészekre New York-i belsőépítészi tevékenysége mellett. E laza, önzetlen viszony amúgy is jobban illeszkedik életfelfogásához. Nem bánja, hogy a művészekkel folytatott közös munka után mások vegyék át a lehetőségeket, akár a vásárokon elérendő sikerek kapcsán is. Galériázása így is szerencsésen fonódik egybe a város művészeti életének, művészeti piacának fejlesztésével, oly fontos nemzetköziesítésével.
(1996)