Durst György interjú
2010. március 18.
SJ: Nemrégiben ért véget a Balázs
Béla Stúdió 50 évét bemutató kiállítás a Műcsarnokban. Amikor ez a
kiállitás megnyílt, és ezt a sajtó és televizió hírül adta, akkor egyúttal
azt is bejelentették, hogy a Balázs Béla Stúdió megszűnt. Ezt a hírt mindenki
magától értetődő természetességgel fogadta. Sok más minden mellett, ami
reflektálatlanul marad a magyar kulturális közéletben, hihetetlen, hogy
ez a bejelentés szó nélkül maradt, senki sem akadt fönn, holott a BBS a
magyar filmművészetben az egyetlen olyan studió volt, aminek semmi szégyellnivalója
nem volt, míg az összes nagy filmstúdió, akik rendesen megcsinálták, amit
az akkori hatalom elvárt tőlük, túléltek. A BBS az egyetlen amelyik nem
tudott túlélni.
Te hogy kerültél a BBS-be?
DGy: Huszonvalahány évesen elkezdtem járni
a legendás keddi balázsbélás ülésekre, és csak hallgattam, és füleltem.
1974-75 táján, mikor az ún. Új Gazdasági Mechanizmus keltette fellendülés
megtorpant, méginkább felértékelődött a szabadság kis köreinek szerepe.
Ilyen volt például az Új Zenei Stúdió, a Fiatal Művészek Klubja, és a Balázs
Béla Stúdió is. Kicsit remegett a hangom, ha meg kellett szólalnom, de
azt gondoltam, hogy nekem ebben a stúdióban kell dolgoznom. Aztán nagyjából
húsz évet töltöttem studiótitkárként a Balázs Béla Stúdióban.
A BBS alapszabálya szerint itt lehetett kísérletezni,
a többi filmstúdióval ellentétben itt lehetett úgymond „tévedni” – ahogy
ezt a cenzúra eufémizmusával nevezték. Ha egy más filmstudióban pénzt adtak
egy filmre, akkor azt mindenképpen be kellett fejezni, és be kellett
mutatni. A BBS történetében volt 20-30 olyan film, amelyet nem mutattak
be. Három kategória volt: szabad, nem szabad, és a tiltott.
B: Mi volt a nem szabad és betiltott
közötti különbség?
DGy: A „nem szabad” a Filmfőigazgatóság
egyszeri engedélyével mehetett filmklubokban és zárt szakmai körben. Kontrollálták
a helyeket, ahol ilyen filmeket vetítettek.
SJ: A rendszerváltás után viszont a
híres filmes szakma visszaélt azzal a helyzettel, hogy az ott alkotók életkora
miatt a BBS-nek nem volt semmi lobbi-súlya, és hagyták, hogy ez a
műhely elpusztuljon.
DGy: Utólag azt kell mondjam, hogy a politikai
cenzúra ellen, különösen a 80-as évek elejétől, egyszerű volt hadakozni.
Fenyegetni lehetett őket azzal, hogy kimegyünk az utcára. Ugyan minden
évben meg kellett küzdeni a pénzért, de ezt viszonylag könnyen meg lehetett
harcolni, a pénzügyi tervet keresztül lehetett nyomni. Volt év olyan, amikor
több, nagyfilm hosszúságú, markáns film is készült – például Wahorn András
Jégkrémbalett
(1984), vagy Müller Péter Exkódex (1983) című filmje.
SJ: Miért van az hogy egy ilyen egyedűlálló,
jó filmeket gyártó filmstudiónak meg kellett szünnie?
DGy: A rendszerváltás után a pénz kezdett
el dumálni. A kapitalizmusnak más a dinamikája. Szembesülni kellett azzal,
hogy mindez nem gazdaságos. Egyrészt az állami filmgyártás megszüntével
újjá kellett alapítani a studiót így jött létre a BBS Alapítvány. A közönség
nem tudta eltartani, maradt az állami pályázati rendszer, és nem jött a
biztos pénz. A BBS támogatása megszünt, és nagy lett a fluktuáció – elfogytak
az emberek. Továbbá picit okafogyottá is vált a Stúdió, több kis kör is
alakult, és a videó megjelenésével már nem volt kiváltság náluk filmet
készíteni.
SJ: A kérdés a következő, hogyhogy
nem kapott a Balázs Béla Stúdió ugyanolyan kiemelt státuszt mint a négy
nagy játékfilmes stúdió?
DGy: A Társulás-sal együtt öt.
SJ: Akkor öt, akik nagyban ugyanazt
csinálták mint a BBS kicsiben: bejöttek forgatókönyvek a stúdiókhoz közel
álló rendezőktől, és egy stúdiótanács eldöntötte, hogy melyikből lesz film
- gyakorlatilag ugyanúgy, mint a BBS-ben. Ezek a studiók mind megkaptak
az éves működési költségeikre egy bizonyos biztos összeget, támogatást.
Hogy lehet az, hogy az a stúdió, amiben a nagy stúdiók híres rendezői a
pályafutásukat elkezdték, és ők, a komoly nagy rendezők és stúdióvezetők
elvileg hálával tartozhattak volna a BBS-nek, egyszerűen elfeledték vagy
nem foglalkoztak azzal, vagy egyszerűen megakadályozták, hogy a BBS megkapja
ugyanazt a státuszt, mint az öt másik stúdió? Hogy látod te ezt, mi volt
annak az oka, ami ezt a teljesen elfogadhatatlan helyzetet kialakította,
mi volt a baj a BBS-el? Irigyek voltak rá féltek tőle?
DGy: Egy sor változás miatt a BBS környékén
elfogyott a levegő. A tilos kimondásának a varázsa megszűnt, és az új technikákkal
egyszerűbb volt filmet készíteni. Továbbá Magyarországon igazából az számított
filmesnek, és az számit most is, aki úgynevezett nagyjátékfilmet csinál,
és nem foglalkoztak a többnyire olcsó és rövid filmejet gyártó BBS-sel.
Nagyjátékfilm nagy pénz, és azt gondolták, hogy nagy mondanivaló is, holott
szerintem a BBS-ben készült néhány klasszikus kisfilm, mondjuk az Elégia
hogy a Huszárik Zoltánt említsem, vagy a Novák Márton Kedd című
filmje…
SJ: vagy a Te Szabó Istvántól…
DGy: …vagy néhány dokumentumfilm, szóval
ezek alapművek voltak. Igazából a BBS azért is jött létre - túl azon hogy
a kulturális vezetés jól megfigyelhesse, hogy mit csinálnak a renitensek
- hogy egyfajta gyakorlóterepévé váljon a főiskolán frissen végzett rendező
és operatőr szakos hallgatóknak, hogy ne azonnal egy nagy költségvetésű
játékfilmet rontsanak, vagy ne rontsanak el. És ezt az úgynevezett kis
műfajt, de ezt nem is mondom ki többet, hogy kis műfaj, mert egyáltalán
nem kisebb műfaj mondjuk az Erdély Miklós Verziók cimű filmje, vagy
Tóth Jánosnak a filmjei bármelyik, más stúdióban készült úgynevezett nagyfilmnél.
Ez annak a rendszerváltó értelmiségnek hibája, bűne, vagy ha megengedőbb
vagyok, szereptévesztése, hogy hagyták elpusztulni a BBS-t. Ezt a tényleg,
ne legyünk szerénytelenek, világhírű filmkészítő műhelyt.
SJ: Hányban volt, amikor a BBS az egész
tevékenységére azt a díjat megkapta?
DGy: Fipresci díjat kapott, ez 1984 környékén
volt Torinóban. A Fipresci a filmkritikusok nemzetközi szövetsége
(www.fipresci.org),
és ez egy nagyon komoly elismerés volt akkor, mert eladdig csak konkrét
filmeknek adták, szervezeteknek még soha. A BBS egész tevékenységét értékelték,
és ez hatalmas siker volt.
B: Hogyan jutottak információhoz a
Stúdióról?
DGy: A Monory-Mész Andrásnak volt a Bebukottak
című filmje, ami szintén egy ilyen, betiltott féle történet volt, a tököli
fiatalkorúak börtönében készült - most is lehetne ott készíteni talán még
keményebbet is - és ez már videóra készült, és a videónak az a tulajdonsága,
hogy nagyon hamar sokszorozódik, és egy kópia valahogy kikeveredett egy
válogatóbizottság elé, és ők meghívták. Ezért már nem lehetett eldugni.
Ha hivatalosan jött egy ilyen meghívó egy konkrét filmcímmel, rendezővel,
akkor tényleg van van egy ilyen film, mondta Dósa elvtárs.
B: És akkor az a bizonyos cenzúra-papír
becsúszott a fiókba.
DGy: Egy fesztiválra akkkor hadd menjen
ki, és akkor ennek volt egy híre. De azt se felejtsd el hogy amikor a Soros
György megjelent Magyarországon akkor az egyik, ha nem is a legelső, talán
a második kulturális intézményben tett látogatása az a BBS-ben volt. A
Sorosnak az a filozófiája hogy nyitottá kell tenni a társadalmat és az
informácót szabaddá kell tenni kívül, belül, mindenhol. Hallott a BBS-ről,
és egyszer csak azon kaptam magamat, hogy ott ül a Soros, és ott ül a vezetőség,
és arról beszélünk, hogy miben tudna ő segíteni nekünk. A Soros Alapítványon
keresztűl videókamerát és más berendezéseket kaptunk. 1982-83 környékén
például a New York-i Modern Művészetek Múzeumában volt egy hatalmas BBS
vetítés-sorozat, egy nagy válogatás volt a 60-as évektől egészen az addigi
évekig. Eladdig nem volt még magyar alternatív filmes program ilyen helyen,
és ennek is nagy híre támadt, olyannnyira, hogy itt még itthon is
sikerült pénzt kapni azért, hogy az angol feliratos kópiákat el tudjuk
készíteni.
SJ: 1992-ben, mikor Kasselban a Ponton
European Media Art Lab-ba bementem körülnézni - ez egy nyitott, kalóztelevizió
volt, és találkoztam Mike
Hentz-el, beszélgettünk, megkérdezte, hogy mit csinálok, és említettem,
hogy például a BBS-nek vagyok a tagja, és erre teljesen megváltozott a
helyzet, egyből komolyabban vettek, és nagyon meglepett, hogy ennyire erős
és komoly a BBS nemzetközi hirneve.
DGY: Abszolút. A lengyeleknél volt egy
Karol Irzykowski-ról elnevezett filmstúdió, ami a BBS mintájára alakult
meg valamikor a 70-es évek végén, de ott nem volt meg az a fajta szabadság,
ami itt. Náluk volt egy stúdióvezető aki odafigyelt, de ennek ellenére
készült néhány érdekes film.
A BBS-t, ezt a kreatív szellemiséggel rendelkező
műhelyt nem támogatni, nem felismerni, hogy ez a magyar filmkulturának,
a magyar kultúrának egy jelentős alkotásokat létrehozó terepe, ez egy hatalmas
bűne volt az akkori filmes társadalomnak, és nyilván a kulturális vezetésnek.
Egyébként mielőtt idejöttem megnéztem a BBS-t
az interneten (www.bbsarchiv.hu),
azt még sehol nem láttam leírva ezeken a portálokon, hogy ez a stúdió megszűnt,
tehát gyakorlatilag az ötven év az egyben egy ilyen évforduló is. Én azt
is gondolom, hogy egyébként, bizonyos értelemben, nem szűnt meg, mert szellemi
hatása az még a máig hat. Azok a filmek, amik ott készültek, azok közül
sok alapmű, ha úgy tetszik.
Ennek az egész kiállításnak - vannak ugyan vele
problémáim, de az most nem tartozik ide - az mindenféléképpen a hozadéka,
hogy megjelent egy egészen jó tanulmánykötet (BBS 50 - a Balázs Béla
Stúdió 50 éve, ISBN: 9789639506404), és talán elindult az a folyamat,
hogy azokat a filmeket amik készültek digitalizálják, és DVD megjelentessék.
SJ: Menjünk vissza még egy picit az
időben, mert van még néhány fontos pont ebben a történetben. A 90-es évek
elején a BBS még ebben a, mondjuk eléggé léket kapott állapotában is megcsinálta
azt, hogy amikor el kellet költöznie a régi helyéről, a pasaréti
studióból és új helyet kellett találni, akkor gyakorlatilag elsőként létrejött
egy olyan kulturális intézmény, a BBS - Toldi mozi, ahol, picit talán elébe
szaladva a kornak, a studióirodák, vágószobák, archivum mellett mozi, kávézó,
és könyvesbolt is helyet kapott, és ez egy nagyon pozitív, eredeti változás
volt. A másik, egy rövid időre adódó lehetőség volt a BBS életében, amikor
ez Sorostól kapott videótechnika még használható állapotban volt, és adásminőségű
tévés anyagokat lehetet vele készíteni, és ezzel párhuzamosan elindult
a Hankiss-féle televíziós produceri iroda rendszer, és rengeteg olyan esetre
emlékszem, hogy egy tévés produceri irodával röviden egyeztetve, egy frissen
adódó, érdekes témát föl tudtunk dolgozni, legyártottuk a műsort és eladtuk
a tévének, és adásba került. Ez egy perfekt bevételi forrás lett volna,
ami nagyon jól működött együtt a BBS szellemiségével.
B: Jól gondolom, hogy ez az Ifjúsági
sáv-ban történhetett?
SJ: Ez a Kopper Juditék Friz produkciós
irodájával is működött, de másokkal is, és tovább is lehetett volna ezt
működtetni, és talán fennmaradt volna a Studió, de a Hankiss Elemért politikai
okok miatt eltávolították a televíziótól, és ezért ez az egész behalt,
és ezért ez megint csak egy újabb koporsószeg volt a BBS életében. Érdekes
- inkább tragikus, hogy azért, hogy a BBS a társadalmi súlyát a demokráciában
visszakapja, mindennel megpróbálkoztunk. A legjobb a BBS-hajó intézménye
volt, a sanyarú helyzetünkről tudósító sajtótájékoztatóval egybekötött
buli volt, mert a hajóról nem lehetet csak úgy lelépni. A 90-es évek elején
még több javaslattal éltünk a kulturális kormányzat felé, hogy mennyiből
lehetne még rendbe hozni a Studiót. Tehát egy ideig ez még bukdácsolt,
és nem az történt, hogy egyszerűen kilőtték 90-ben, és akkor kész volt,
hanem még volt egy csomó olyan energia, ami ezt tovább tudta volna vinni,
ha ez a gondolat minimális szimpátiát ki tudott volna váltani a döntéshozókból,
és a szerepét vesztett értelmiség köreiből.
B: Az a nehezen felfogható, hogy itt
a megváltozott piaci érdeklogika szerint hasztalan tevékenységet folytatattok,
amit nem láttak érdemesnek finanszírozni, azt, hogy a filmes kultura ebből
a kísérletező helyzetből olyan tapasztalatot, olyan intellektuális tőkét
tud kivenni, ami utána visszaáramolhat, akár még a kommersz filmezésbe
is - gondolok itt arra, hogy valaki, aki egy BBS-szerű helyzetből jön,
jobban meg tudja állni a helyét és versenyképesebb lesz. Egy ilyen fajta
nevelő hatást nem vettek számításba.
DGy: Ha mondjuk arra gondolok, hogy a
Timár Péter, aki egyébként egy kiváló trükkoperatőr és vágó volt, a BBS-ben
csinálta meg azokat a kísérleteit, ezek 5-10 perces rövidfilmek voltak,
amik baromi nagy hatással voltak a későbbi munkáira. Most nem a mostani
fimjeire gondolok, de az első nagyjátékfilmje az Egészséges erotika - ami
szerintem a legjobb filmje, annak volt egy etűdje, amit a BBS-ben csinált,
hogy mi van akkor, ha úgy forgatunk, hogy visszafelé mennek a pasik, és
közben előre fele megy a kamera. Az is volt a címe, hogy Visszaforgatás,
ha jól emlékszem. Triviális Bódy Gábor BBS-es filmjeit idézni, ha ő azokat
ott nem csinálja meg, akkor nincs a a Psyché
vagy a Kutya
éji dala.
B: De hogyan tudták ezt elengedni?
Mitől van az, hogy az előző rendszer elvileg buta, befásult cenzorai, azok
valamilyen okot tudtak találni arra, hogy megadják ezt a pénzt, és az új
nemzedék, a rendszerváltás utáni okosan gondolkodó, demokratikus …
DGy: Ezt most tényleg így gondolod?
B: Arra gondolok, hogy a rendszerváltásnak
erről kellett volna szólnia.
DGy: Továbbmegyek, a BBS-nek volt egy
periódusa, amikor volt egy Fekete Doboz nevű videó periodika. Ami picit
a BBS kebelén belül is működött, a studió kvázi fedőszerve volt ennek a
dolognak. Akkor nekik nem volt hol lenni, és mi meg ezzel támogattuk őket.
Ennek egy baromi erős politikai jellege is volt, és azon is elcsodálkoztam,
hogy amikor a rendszerváltásba is nagy mértékben belejátszott ez a fajta
nyilvánosság, és nyers dokumentarizmus, amit a Fekete Doboz jelentett,
plusz az a háttér, amit a BBS jelentett, és mégis megszűnt. Szóval ennek
az okait még majd hosszan kell elemezni.
Nem tudom, tudjátok-e, hogy a Tilos Rádió (fm
90.3) első bulija is a Toldi moziban volt akkor. Jonas Mekas is itt volt,
ő egy litván származású New York-i független filmes klasszikus (www.jonasmekas.com),
és a Toldiban vele nyitottunk.
Jonas Mekas SJ bolexével, 1993
(fotó: Sugár János)
Fantasztikus közeg volt akkor a Toldiban. 1994-ben
az átépítés utáni első nagy program az Adele Eisensteinnel közösen szervezett,
nagy sikerű, nemzetközi Gay és leszbikus filmfesztivál volt – az első budapesti
melegfelvonulással. Egy kulturális központot igyekeztünk létrehozni, amiben
a zene, az irodalom, és még a bicikli is szerepet kapott. A Spenóték ott
alapították meg a Hajti Pajtit (www.hajtaspajtas.hu)
és a biciklisfutárok a BBS nyilvános telefonjára kapták a megrendeléseket.
Akkor még a Spenót (Tóth Zoltán) is tekert, meg a Lackó (www.kancso.hu)
is - egy másik korszak volt. Egyfajta friss szellemi közeg volt ott, ami
egyszer csak beindult és működni kezdett.
B: Azért hihetetlen módon meghatározó
jelentőségű ez a megszűnés, mert ha képzeletben korábban, mondjuk a 80-as
években megszüntetjük a BBS-t, akkor kiradírozzuk a magyar film történetből
azokat, amik nem történtek volna meg, és egy egészen más filmtörténetünk
lenne. Ez úgyanúgy hat most is, tehát ha most elvesszük, akkor a jövő filmtörténete
lesz egészen más.
DGy: Én ezt nem látom ennyire tragikusnak,
mert például létrejött az Intermédia, (www.mke.hu/info/intermedia.php)
ahol szintén egy hasonló köztes művészetfogalommal dolgoztok. Az érdekes
dolgok mindig ott történnek, ahol a határok, a találkozások vannak. Ma
már nincs egyetem vagy főiskola anélkül, hogy ne lenne ott egy média szak,
egy kommunikációs szak, persze az egy más kérdés, hogy az ott kiképzett
emberekkel mi lesz. Engem körübelül hetente hív fel 2-3 ilyen szakról kikerült
gyerek, hogy nincs-e valami meló, nem kell-e egy asszisztens, hadd menjek
ki egy forgatásra, mert arra azért nem jutottak el.
B: A megvalósulás és az elméleti képzés
az két különböző dolog, nyilván az egy nagyon előnyös helyzet, hogy manapság
szinte háztartási eszközökkel komoly dolgokat lehet csinálni, és ennek
az interneten keresztül egy nagyon komoly nyilvánosságot is lehet adni.
DGy: Így van, Magyarországon az art mozik,
illetve általában a mozik lassan gyakorlatilag megszűnnek, átalakulnak,
és épp ma olvastam a Filmklik-ről - a Bognár Péteréknek van egy kezdeményezésük
(www.filmklik.hu),
hogy azokat az értékes európai művészfilmeket, amelyeket már nem
gazdaságos egy forgalmazónak behozni, azokat most kiadták, kvázi „fogadj
örökbe egy filmet” akció keretén belül, és fiatal, 10-15 fős csapatoknak
az a feladatuk, hogy twitterrel, internettel, minden nyavalyával próbálják
meg elérni, hogy legyen mondjuk 3000 néző, mert ha ennyi néző van - ezek
már digitális, úgynevezett e-mozik - akkor gazdaságosak. Teljes átalakulás
van, mert ahogy a filmkészítés eszközei megváltoznak, úgy természetszerűen
átalakulnak a filmnézési szokások is, új platformok jelennek meg. Azért
mondom, hogy a BBS-nek az a hősi szakasza, az valószínűleg lezárult, de
az, hogy nem abból a szellemi közegből nőtte ki, nőhette ki magát az a
generáció amelyik a technikát, technológiát új gondolkodás módot viszi
tovább, az szerintem nagyon nagy kár, és annak tényleg meg fogjuk inni
a levét
(tragikus csend)
B: Erre mondták azt…
SJ: az újságíró iskolában…
B: …hogy angyal szállt át fölöttünk.
Az oroszok viszont azt mondják, hogy rendőr született.
DGy: Igen, egy Trosin nevű moszkvai filmkritikus,
aki nagyon szerette a magyar filmeket, mesélte még a 80-as évek elején,
hogy nálatok az angyal szállt át, nálunk meg azt mondják, hogy egy rendőr
született.
A Balázs Béla Stúdió filmjeinek videó- és DVD-másolatai, továbbá kézirat- és dokumentumgyűjteménye teljes egészében bekerült a Műcsarnok Könyvtár állományába, ahol a kutatók és az érdeklődők rendelkezésére áll. A katalógus az interneten is elérhető: http://mucsarnok.hunteka.ikron.hu/monguz/index.jsp