Várnagy Tibor:
Mi jelképezze Magyarországot?

Régi címer, új személyi, új útlevél, új bankjegyek. Új rendszámtáblák, egyenruhák, jelvények, kitüntetések, oklevelek. Rendszerváltás után mindez normális, jóllehet érdemes lenne összeszámolnunk mennyit csesztünk el e században rendszerváltásokra, hányszor cserélték ki az utcanévtáblákat az Andrássy úton, hány neve volt a Köröndnek, Oktogonnak, vagy a szegedi egyetemnek?
Kevéssé ismert, hogy a mindenkori magyar politikai elit mily nagy kedvvel pártolta a köztéri szobrászatot, különösen, ha az a politikai emlékművek formáját öltötte, mert különben lehetett volna állítani szőkő-, és ivókutakat, vagy egyszerűen csak jó szobrokat is. Így nálunk jóval több szobor hírdette a lenini eszméket, mint például Lengyelországban, következésképp többet is kellett lebontani. De itt is túlzásba estünk, mert néhány direktebb darabot kivéve nyugodtan lehetett volna hagyni őket, már csak az utókor okulására is. Mi azonban eltüntettük mindet, s így aztán már évek óta nem múlhat el nemzeti ünnep anélkül, hogy a helyükön ne emelnénk újabb és újabb politikai emlékműveket.
A korona áthelyezésén már túl vagyunk, de a milleneumi extrák java még hátra van. Nem mondom, hogy mindez szükségtelen, de tán mégiscsak túlzás annyit áldozni nemzeti-, történelmi-, és politikai reprezentációra, mint amennyit mi költünk erre. Így gondolom azt se sokan tudtuk volna kitalálni, mi hiányzott még mindehhez? Nos, egy a komány mellett felállított országimázsközpont, ami jelenleg azon dolgozik, hogy milyen jelkép - épület, épületegyüttes, szobor - jeleníthetné meg a világ szemében Magyarországot? A közvéleménykutatás már folyik, s mint olvasom, 4 milliárd forintunk van arra, hogy valami olyasmit építtessünk - vagy újíttassunk fel -, ami jelképiségében az Eiffel-torony, az Akropolisz, a Tower, a Vaszilij Blazsennij-székesegyház, a new yorki szabadságszobor, vagy a sydney-i Operaház mellé állítható. A kérdés most már csak az, nem kellene-e e történelmi példákat követve, előbb egy prosperáló Magyarországot teremteni, s csak aztán bíbelődni ennek megjelenítésével? Annál is inkább, mert ellenkező esetben könnyen találhatjuk magunkat újra olyan helyzetben, hogy miközben jelképekre költünk, ismét egy Mária-Valéria telep fog elhíresíteni bennünket.

Várnagy Tibor, képzőművész, galerista