VISSZA A LISTÁHOZ
KORÁBBI NAOMI KLEIN
A sokkolás művészete / avagy a katasztrófa-kapitalizmus elmélete és gyakorlata
szerda, 2007. december 5. - indymedia / delarosa
Naomi Klein újságíró, és több könyv szerzője.
No logo című könyve nemrég jelent meg
magyarul a Tudatos Vásárlók Egyesületének
és az AMF Kft. kiadásában.

http://www.nologo.hu/

     Naomi Klein
    HOGYAN VÁSÁROLJUNK HŐSTÖRTÉNETET?
     Wednesday January 2, 2002
     The Guardian

    Mióta a Pentagon közkinccsé tette a maga Osama bin Laden videóját, az Al-Khaida vezetőjének minden gesztusát, kacaját és szavát bonckés alá vették már. Partnere azonban, az átiratban egyszerűen "Sejk"-nek nevezett vendégművész, mindeddig kevés figyelemben részesült. Baj ez, mivel ritka alkalmat kínál személyében arra, hogy betekintsünk az olyan férfiak pszichológiájába, akik számára a tömeggyilkosság remek játéknak tűnik.
    Bin Laden vendégének monológjában az a gondolat tér vissza újra meg újra, hogy olyan nagy időket élnek éppen, mint amiket a Korán leírt. Ez a háború, jegyzi meg, olyan "mint Mohammed próféta idejében. Most pontosan az történik". Majd folytatja: "Ugyanaz, mint a régi időkben; mint Abu Bakr és Othman és Ali meg a többiek. Ma, a mi időnkben." Könnyű hozzácsapni ezt a fajta nosztalgiát a régi elmélethez, miszerint bin Laden és követői megragadtak a középkorban. De ezek a kommentárok mintha ennél többet is közölnének. Nem valami aszketikus középkori életformára utal mindez; inkább az a gondolat jelenik meg itt, hogy újra olyan időket élünk, mint mikor a férfiak még félistenek voltak, a csaták hősiek, a történelem pedig nagy "T"-vel kezdődött.
    "Kapd össze magad, Fukuyama", mintha ezt mondaná, "a történelemnek még nincs vége. Mi csináljuk, éppen most, éppen itt!"
    Sokfelől hallani szeptember 11. után a nagy narratíva visszatértéről: kiválasztott férfiak, a gonosz birodalmai, világhódító tervek és égig hangzó ütközetek. Mind vadul régiesek. A Biblia, a Korán, a "civillizációk összecsapása", a Gyűrűk Ura - hirtelen mind most játszódik "a mi napjainkban, a mi időnkben".
    Ez a nagy megváltó narratíva a legellenállóbb mítoszunk, bár van egy síkos oldala. Mikor néhányan eldöntik, hogy márpedig megélik a mítoszaikat, hogy nagyobbak lesznek az életnél, talán segít valamit, de erős hatással van mindazok életére, akik átlagos méretűek maradnak. Az összevetésben ezek az emberek egyszerre jelentéktelennek tűnnek, akiket aztán könnyű föláldozni valami magasabb cél érdekében.
    Mikor leomlott a Berlini Fal, feltételeztük, hogy a sitt maga alá temette a kommunizmus hősi narratíváját. Ez volt a kapitalizmus döntő győzelme. Az ideológia halott, mehetünk shoppingolni. A történelem vége elmélet érthetően igen dühítő volt mindazoknak, akiknek kizárolagosságra törő gondolatai elvesztették a gladiátorháborút, legyen szó a globális kommunizmusról, vagy - Bin Laden esetében - az Iszlám birodalmi változatáról.
    Mindazonáltal egyre világosabban látszik szeptember 11. után, hogy a történelem vége üres győzelemmé vált az Egyesült Államok hidegháborús harcosai számára is. Úgy tűnik, 1989 után úgy kezdett hiányozni nekik a maguk hősi narratívája, mintha egy végtagjukat vesztették volna el. Ideológia nélkül a shopping ... hát az csak shopping.
    A hidegháború alatt a fogyasztás az USÁ-ban nem egyszerűen a személyes kielégülésrűl szólt; ez volt a nagy harc gazdasági frontja. Mikor az amerikai vásárolni indult, azt az életstílust gyakorolta, amit a komcsik feltételezhetően el szándékoztak pusztítani. Mikor a kaleidoszkód-arculatú hipermarketeket összevetették a szürke, kongó moszkvai üzletekkel, a lényeg nem csak annyi volt, hogy mi, Amerikában, könnyen hozzájuthatunk egy Levi's 501-eshez; a magunk narratívájában a hipermarketek a szabadságot és a demokráciát jelentették, míg a komcsik üres polcai az állami ellenőrzés és elnyomás metaforái voltak.
    Miután azonban a hidegháború véget ért és elrántották az ideológiai függönyt, elpárolgott a shopping nagyívű jelentése is. A tőkés társaságok világának válasza az ú.n. "lifestyle branding" volt: azzal, hogy erőteljes gondolatokat kezdtek eladni a nyers áruk helyett, filozófiai vagy politikai célként kísérelték meg újjáéleszteni a konzumizmust. A reklámkampányok elkezdték a rasszizmus elleni harccal párosítani a Benetton pulóvereket, a demokráciával az Ikea bútorokat, forradalommal a kompjútereket.
    A lifestyle brandingnak sikerült egy időre kitölteni a shopping "jelentés-hiányát", de a régi iskolához tartozó hidegháborús harcosok ambícióinak kielégítéséhez mindez kevés volt. Az általuk teremtett világ kulturális menekültjeiként, mint apatikus sólymok, életük legdiadalmasabb évtizedét nem azzal töltötték, hogy immár vitathatatlan hatalmuk fényében sütkérezzenek, inkább arról károgtak, hogy Amerika "elpuhult", elnőiesedett. Orgiáját élte az Oprah és Bill Clinton nevével fémjelzett indulgencia. Szeptember 11 után azonban a történelmet újra nagy "T"-vel írják. A shopperek újra a gonosz és a jó birodalma közötti harc gyalogságát alkotják, Elita-féle, új csillagos sávos melltartókban, vörös, kék és fehér speciális M&Ms cukorkákat szopogatva.
    Mikor az amerikai politikusok arra bíztatják a polgáraikat, hogy shoppingolva küzdjenek a terrorizmus ellen, az nem csak azért történik, hogy így segítsék a betegeskedő gazdaság talpraállását.
    Újra mítoszokba akarják csomagolni a mindennapokat.
 
 

                                                               www.nologo.org
                                                                 ford. erhardt