Bihari Ágnes:
Beszélgetés John Seed-del

Azt az  ausztrál  települést, ahol 1973-tól néhány évvel ezelőttig éltem, - mondja John Seed  természetvédő aktivista -  egy többnapos rockkoncert  után alapították. A  fesztivál befejezése után ugyanis sokan  döntöttek úgy , nem térnek vissza a városokba, hanem letelepednek  a közeli völgyben és kialakítják saját közösségeiket.  Hogy mit is jelentett ez? Először is házakat kellett építeni - ezt mindenki saját kezével, a környéken rendelkezésre álló anyagok felhasználásával tette. Ahogy múlt az idő, a kialakuló kommunák földet szereztek és organikus módon termelt zöldségekkel kezdték ellátni  magukat és a velük együtt lakókat.  Ez  az önellátó  mezőgazdaságra épülő világ meglehetősen rusztikus életformát jelent.  A bárokban kivétel nélkül élő zene szól, a  nők többnyire otthon, bába segítségével szülnek és nem kórházakban, és idővel   kialakultak  az állami szervezeteket kiváltó saját alapítású  intézmények    is  - például az  iskolák az itt nevelkedő gyerekek számára. Bár az elmúlt harminc évben folyamatos volt a be- illetve kiköltözés, de  a mai napig így is körülbelül húszezren élnek ott ilyen alternatív módon.

- Munka? Többnyire bejárnak az emberek a közeli városba dolgozni?

- Ma már az is előfordul - válaszolja John Seed. De az igazsághoz hozzátartozik , hogy az ausztrál szociális rendszernek köszönhetően a munkanélküli  segélyből -  ha szerényen is - de  meg lehet élni. Kis kalyibákban, vagy  nagyobb méretű fából és földből épített házakban, a közösségbe ágyazódva, a szükséges élelmiszerek egy részét megtermelve napi munkábajárás nélkül is szép az élet.

- Mi az előnye és - ha van - mi a hátránya  ennek az életformának?

- Tény, hogy a szubtrópusi klíma kissé ellustítja az embert. Gondolja csak el : nem kell télen fűteni, sőt,  jószerivel  meleg ruhára sincs szükség, egy  kis energiabefektetéssel  bőven  megteremnek a zöldségek - így aztán  az állandó tevékenységre sarkalló  motiváció alaposan le tud csökkenni. Egy idő múlva az ember   hajlamos magába mélyedni és fokozatosan  elveszíteni a kapcsolatot a külvilággal. Kétségtelen előny viszont  a szabadság, ami abból fakad, hogy azt teszed, ami jól esik neked, és nem azt, amit a főnököd vagy a rendszer megkövetel tőled. Több idő marad a gondolkodásra, az élet és a társadalom dolgain való töprengésre. És elég hamar kialakul a többségi társadalommal szembeni kritikai hozzáállás és születnek ötletek is, amelyek a  változás / változtatás irányába mutatnak.

- Ön ismert és elkötelezett  természetvédő , ilyen irányú aktivitásának  legfőbb alanya az erdő.

- Még 1979-ben volt egy emlékezetes demonstráció az esőerdők védelmében, amiben én is részt vettem. Akkoriban én is a völgyben éltem,  meglehetősen visszahúzódva a "hagyományos"  társadalomtól. A fakitermelés elleni  tüntetés után  viszont elhatároztam, hogy aktivizálódok , mégpedig   a természet érdekében. Ma az emberek egy csoportja rövid távú gazdasági  érdekek miatt hadat visel a természet ellen. Ha ebben a küzdelemben nem állunk a természet oldalára, egy-két generáció múlva nem lesz mit védeni.

- Meséljen arról az esőerdőről, ami elindította ezen az úton !

- Egykori házam, amit magam építettem, és amiben a fiam is felnőtt, az esőerdő szélén áll ma is. És hogy milyen ott az erdő ? Ha az Amazonas őserdejére gondol, akkor maga előtt láthatja. Sok kis állat lakja.  Nagyon változatos növényvilág, sok öreg fával - van olyan, amelyik több, mint kétezer éves. Mégsincs  kedvenc fám - én inkább az erdőt kedvelem, nem az egyes fákat.

- Egy idő múlva mégis visszaköltözött a városba…

- Ennek az is az oka, hogy egyre jobban belebonyolódtam a szervezésbe - és ezt bizony könnyebb a városi infrastruktúrát felhasználva tenni. Ausztrália meglehetősen gazdag ország és a környezetvédelem is elég erős. Úgy éreztem, még egy elkötelezett emberrel több vagy kevesebb nem jelent olyan sokat, mintha az Internet segítségével távoli és szegény országok egyes ügyeit próbálom támogatni azzal, hogy  pénzt szerzek és partnereket hozok össze, lobbizok és kampányokat segítek.

- Optimista a munkája eredményét illetően?

- Se optimistának, se pesszimistának nem mondanám magamat. Inkább hangulataim vannak. Látom a negatív  változásokat : rengeteg faj tűnik el naponta, drámaian változik a klíma, folyamatos  környezetszennyezés - ugyanakkor nagyon sokan dolgoznak azon, hogy ez ne így legyen. Hogy mi lesz a végeredmény? Az nem az én dolgom, én csak hozzáteszem, amit tudok. Azért vannak látványos sikereink: például elértük, hogy Ausztráliában betiltottak egy mérgező mellékhatásokkal járó arany-kitermelési technológiát.

- Miért látogatott most el Magyarországra?

- Anyám, aki most 83 éves és 50 éve él Ausztráliában, magyar származású. Festményeiből kiállítást rendeztek a Vasarely Múzeumban - a megnyitóra  anyám is ideutazott én pedig elkísértem. Aztán  néhány napot eltöltöttem egy Budapest közeli erdőben is, amit nagyon élveztem.