VISSZA A HÍREKHEZ
ENGLISH
 
 
 
 
 
 

http://www.indymedia.hu/cikk.shtml?x=7889
 

Nemrég hírt adtunk arról, hogy a hazai zöld mozgalom a március 7-9. közötti Országos Találkozón kiállt a háború ellen. Az alábbiakban mellékeltjük a Föld Barátai Anglia-Wales-Észak-Íroszág (FoE EWNI) állásfoglalását, és háttértanulmányát, amelyből kiderül, hogy a fenntartható fejlődés szemszögéből vizsgálva milyen érvek szólnak a háború ellen.

2003.03.21. MTVSZ
    A FÖLD BARÁTAI A HÁBORÚ ELLENFELEI
 

    A Föld Barátai határozottan elítéli az Irak elleni háborús készülődést, és aggódva szemléli a fegyveres konfliktus lehetséges humanitárius és környezetvédelmi hatásait. Ezen eshetőségek fényében a Föld Barátai meggyőződése, hogy a háború támogatóinak nem sikerült megfelelően igazolni a katonai lépés szükségességét. Az emberi jogok, a környezetvédelem és a fenntartható társadalom ügye mellett a Föld Barátai elkötelezett a nemzetközi egyezmények, a diplomácia és a tárgyalásos megoldás iránt. A jelenlegi helyzetben propagált megelőző katonai csapás azonban szöges ellentétben áll e célkitűzésekkel, sőt fennáll a veszélye annak, hogy a terrorizmus és az erőszak ördögi körébe kerülve magát a fenntartható fejlődést is veszélybe sodorja, nemcsak a Közel-Keleten, hanem a világ más területein is. Úgy tűnik, a háború kiváltó oka valójában nem más, mint az Egyesült Államok és Nagy Britannia azon törekvése, hogy megkaparintsa a régió olajkészletét. A Föld Barátai szerint az iparosodott országoknak mindent meg kell tenniük a tiszta és fenntartható energiaforrások meghonosítása érdekében. Amennyiben az olajlelőhelyeket végül katonai erővel szerzik meg, az könnyen környezeti igazságtalanságot illetve egy olyan helyzetet eredményezhet, amelyben a források néhány gazdag és pazarló ország kezében összpontosulnak. Így növekedne a fosszilis tüzelőanyagok fogyasztása, ami törvényszerűen az üvegházhatású gázok kibocsátásának növekedésével járna; ennek súlyos következményei pedig a kevésbé fejlett országokban éreztetnék hatásukat.
    A Föld Barátai háborúellenes állásfoglalása semmi esetre sem jelenti az iraki elnyomó rezsim támogatását.
 

    Föld Barátai Anglia-Wales-Észak-Íroszág (FoE EWNI) háttértanulmánya az Irak elleni háború környezetre gyakorolt hatásáról, valamint az olaj és a háború kapcsolatáról:

    OLAJ ÉS ÉGHAJLAT

    Az Egyesült Államok és Nagy Britannia háborúra készül Irak ellen. A küszöbön álló akció célja a már létező iraki fegyverkészletek elpusztítása, illetve annak megakadályozása, hogy Szaddam Husszein további "tömegpusztító fegyvereket" állítson elő. Számos elemző egybehangzó véleménye szerint azonban az Egyesült Államok valódi célja, hogy saját ellenőrzése alá vonja az iraki olajmezőket. Az események alakulását alapvetően meghatározza majd az iraki olaj sorsa: kihez kerül, ki húz belőle hasznot. Mindez a kőolaj világpiaci árában is tükröződni fog, így abban is, hogy folytatódik-e a nagymértékű kőolaj-fogyasztás, vagy ehelyett a beruházók figyelme az éghajlatot kímélő, energiatakarékos, és megújuló energiaforrásokra épülő technológiák felé fordul.

    A környezeti szempontból rendkívül ártalmas üvegházhatású gázok kibocsátásának elsődleges oka a fosszilis tüzelőanyagok elégetése.

    Irak rendelkezik a világ második legnagyobb bizonyított kőolajtartalékával, amely körülbelül 112 milliárd hordónyi olajat jelent. Ehhez további 220 milliárd hordó valószínűsíthető, vagy lehetséges lelőhelyekből származó olaj járul, de nem szabad elfelejtkeznünk a hatalmas, feltáratlan iraki olajmezőkről sem. (az USA Energiainformációs Hivatala:
    Rövid elemzés Irakról
    [1]). Mindez a világ teljes kőolajkészletének 10%-a. Az iraki olaj kitermelése az egyik legolcsóbb a világon, mindössze $1 hordónként (az USA-ban, illetve Észak Koreában $4, Szaúd-Arábiában pedig $2,5); másik előnye, hogy kéntartalma is csábítóan alacsony.

    A jelenlegi kitermelés mértéke igen alacsony. Irak infrastruktúrájának jó része romokban hever; a túlszivattyúzás, az elvizesedés, vagy az árvíz miatt számos kút használhatatlan; a legtöbb csővezeték és berendezés állapota meglehetősen lehangoló. Szakértők szerint évi 1 milliárd hordó kitermelése tekinthető "fenntarthatónak", ami a jelenlegi kitermelés mindössze 25%-os növelését jelentené.

    Ezzel szemben Irak területén 417 új kút megnyitását tervezik. Bizony jól jönne ez valakinek. Amennyiben Szaddam Husszein hatalmon marad, az olaj nagy része orosz, kínai, iraki és román vállalatok kezébe kerül. Egyes kommentátorok úgy vélik, hogy 20 milliárd dolláros beruházással öt éven belül évente akár 2,5-3 milliárd hordós kitermelést is el lehetne érni. Sőt, ez még tovább is növekedhet, hiszen Irak 70 bizonyítottan létező olajmezőjéből 55 még mindig feltáratlan.

    Colin Powell amerikai külügyminiszter szerint Irak megtámadása esetén "az iraki olaj felett az iraki nép rendelkezne". Ám arról, hogy kihez folyik az olaj kitermeléséből származó bevétel, és hogy a kitermelt kőolajat hova szállítják, a külügyminiszter nem beszélt [2].

    Az ENSZ szankciók ellenére a közelmúltban Irak, kőolaj-kitermelésének fejlesztése érdekében, számos szerződést kötött, melyekben elsősorban francia és orosz vállalatok voltak érdekeltek. Ezek közül a jelentősebbek a TotalFinaElf; az orosz Lukoil, a Zarubezneft és a Masinoimport; a Kínai Állami Olajipari Vállalat és az Eni. Szaddam Husszein hatalmának
megdöntésével mindez meghiúsulna.

    Sem amerikai, sem brit olajcégek (a Shell kivételével) nem kötöttek ilyen szerződéseket Irakkal. 1998-ban Kenneth Derr a Chevron vezérigazgatója még az iraki olajpiac meghódítására lelkesített (Paul J (2002) Irak: küzdelem az olajért [3]). Nem véletlen tehát, hogy Franciaország és Oroszország aggodalommal szemléli, amint az amerikaiak az iraki ellenállókkal folytatott tárgyalásokon a megkötött szerződéseket sutba vágva próbálnak előnyöket kicsikarni az amerikai olajcégek számára. John Browne, a BP-Amoco vezérigazgatója attól tart, hogy az Egyesült Államok a háború befejeztével teljesen kimeríti az iraki kőolajforrásokat [4].

    A Deutsche Bank egy közelmúltban napvilágot látott jelentése szerint (A bagdadi bazár: olajkincs Irakban 2002. okt. 21. [5]) súlyos érdekellentét alakulhat ki az ENSZ Biztonsági Tanácsának állandó tagjai között az iraki háború gazdasági vonatkozásainak kérdésében. Az iraki rezsim leváltása az angol és amerikai olajcégek érdekeit szolgálná, míg az orosz, francia és kínai vállalatok inkább a békés rendezés hívei.

    Mivel az amerikai gazdaság kórosan olajfüggő, érthető, hogy az amerikai nemzeti érdek szempontjából húsbavágó kérdésről van szó. Az iparosodott országok napi kőolajfogyasztása eléri az 50 millió hordót, az USA fogyasztása ennek mintegy 40%-át teszi ki (az USA Energiainformációs Hivatala [6]).
    Az USA Energiainformációs Hivatalának becslése szerint 2020-ra a világ kőolajkereslete a gazdasági növekedéstől függően várhatóan 37-90%-kal emelkedik. Az Egyesült Államoknak ugyanezen időszak alatt évi 3,25 milliárd hordónyi kőolajra lesz szüksége (Az Egyesült Államok elnöke (2001): Nemzeti Energiapolitika: az Országos Energiapolitikai Csoport jelentése: [7]). 1985 és 2000 között a hazai kitermelés csökkenésének és a fogyasztás emelkedésének köszönhetően az Egyesült Államok nettó kőolajimportja megduplázódott. Az Egyesült Államokban felhasznált kőolajnak ma több mint fele importból származik, de 2020-ra ez az arány elérheti a 2/3-ot.
    Amennyiben az Egyesült Államoknak sikerül ellenőrzése alá vonni a 417 új iraki olajkutat, vagy legalábbis azok többségét, a teljes iraki kitermeléssel kiegészült kőolajkészlet bőségesen kielégítenék az emelkedő amerikai szükségleteket.

    Két héttel megválasztása után George Bush amerikai elnök felkérte Dick Cheney alelnököt, hogy dolgozza át az Egyesült Államok energiapolitikáját. Dick Cheneynek, a jelenlegi kormány számos tagjával --Condolezza Rice
nemzetbiztonsági tanácsadóval, illetve a kabinet két másik tagjával-- együtt komoly kőolaj- és gázipari kötődései vannak. Nem meglepő tehát, hogy 2001. májusában az alelnök jelentésében a következő végkövetkeztetést olvassuk:
    "az energiabiztonságot az Egyesült Államok kereskedelem- és külpolitikájának legfőbb célkitűzésévé kell tenni." [8].
    A jelentés készítői átfogó stratégiát dolgoztak ki az USA energiabiztonságának növelésére, ezenkívül részletes javaslatokat fogalmaztak meg csaknem valamennyi olajtermelő régió számára. Az előrejelzések szerint 2020-ra a világ kőolajtermelésének fele-2/3-a a Közel-Keletről származik. Ez utóbbi a jövőben is "kulcsszerepet játszik az Egyesült Államok érdekeinek érvényesítésében", továbbra is olyan terület marad, amelyet "az amerikai nemzetközi energiapolitika megkülönböztetett figyelme övez."

    2001-ben Tony Blair is elrendelte országa energiapolitikájának újragondolását. Az intézkedés nyomán született dokumentumból megtudjuk, hogy "az Egyesült Királyság a jövőben kénytelen lesz megnövelni a külföldről behozott kőolaj és földgáz mennyiségét", illetve, hogy "mivel a brit gazdaság egyre inkább ki lesz szolgáltatva az európai és más külföldi piacok változásainak, az energiaszükséglet és a külpolitika integrációjára van szükség". 2003. januárjában a brit nagykövetségek magas rangú tisztviselőinek adott tájékoztatóján Jack Straw brit külügyminiszter megnevezte Nagy Britannia külpolitikájának 7 stratégiai célkitűzését, melyek között a "brit és külföldi energiaszükségletek biztosítása" a hatodik helyen szerepelt [9].

    Durva leegyszerűsítés lenne azt mondani, hogy a készülő második Öböl-háború "kizárólag az olajról szól", hiszen számos bel- és külpolitikai szempont is szerepet játszik benne. Az mindenesetre világos, hogy az olajlelőhelyek biztosítása, és az energiabiztonság az amerikai külpolitika fő mozgatórugói. Az amerikai gazdaság kóros olajfügése eltorzítja a kormány külpolitikáját, minek köszönhetően az Egyesült Államok képtelen higgadtan kezelni a Venezuelában, vagy a Szaúd-Arábiában felmerülő problémákat, ezzel pedig nemcsak bolygónk éghajlatát, hanem a globális biztonságot és békét is veszélyezteti.

    Soha nem volt ennyire égető, hogy az Egyesült Államok és az egész világ véget vessen a fosszilis tüzelőanyagok uralmának. Bush elnök súlyos politikai hibát követett el, amikor új energiapolitikát dolgozott ki, majd, mint a csukott szemmel vezető sofőr --padlógázzal és lenyűgöző magabiztosságot mutatva-- rossz irányba indult el. Ennek várható következményei: egy második Öböl-háború, nemzetközi válság, egyszóval teljes káosz.

    AZ IRAKI HÁBORÚ KÖRNYEZETRE GYAKOROLT HATÁSA

    Eddig keveset hallottunk az esetleges Irak elleni támadás környezetre és társadalomra gyakorolt hatásairól. Mielőtt azonban a háborút megindító végső döntés megszületne, érdemes röviden kitérnünk annak potenciális környezeti, társadalmi, és a civil lakosságot érintő következményeinek gyakorlati és morális aspektusaira. Sem a brit, sem az amerikai kormány nem tett nyilvános erőfeszítést a kockázatok felmérésére, illetve nem adott kellő magyarázatot arra, hogy a támadás pozitív hatásai mellett miért törpülnek el annak negatív következményei.

    Természetesen egy háború eseményeit lehetetlen előre megjósolni. Senki nem tudja bizonyosan, hogy hosszú, vagy rövid lesz, hogy az amerikaiak könnyen, vagy csak nagy véráldozat árán érik el katonai céljaikat. A kockázatok felmérése éppen ezért nem könnyű feladat, és még a legjobb esetben is csupán fogódzópontul szolgálhat. Ajánlatos azonban visszatekinteni az 1991-es Öböl-háborúra, és megvizsgálni a konfliktus során keletkezett károkat.

    Először is, az ipari és katonai létesítmények (például hadi üzemek, kőolaj-finomítók) bombázása súlyos vegyianyag-szennyezéshez vezet. Az ENSZ Környezetvédelmi Programjának jelentése szerint a koszovói-háború során a katonai akciók általánosságban véve nem vezettek "ökológiai katasztrófához", ám a terület egyes pontjain "a légi támadások nyomán felszabaduló a veszélyes vegyi anyagok az emberi életet és a vízi élővilágot komolyan veszélyeztető környezetszennyezést okoztak" [10].

    A brit kormány megnevezett négy olyan helyszínt, ahol meggyőződése szerint Irak vegyi és biológiai anyagokat állít elő. Feltételezhető, hogy ezek lesznek a bombatámadások első célpontjai.

    Az 1991-es Öböl-háború a kuvaiti olajipar csaknem teljes pusztulását okozta. Az iraki csapatok több mint 700 olajkutat megsemmisítettek, 60 millió hordó olaj kiöntésre került. Nem csoda, hogy a talaj még 1998-ban is igen erősen szennyezett volt [11]. Irak édesvízkészletének 40%-a a mai napig szennyezett. További 10 millió hordónyi olaj a Vörös-tengerbe került, ami gyakorlatilag elpusztította a partvidék mintegy 1500 km-es szakaszát. Az ezt követő tisztítási munkálatok 700 millió dollárt emésztettek fel.

    Az olajkutak 9 hónapig égtek, ezalatt a levegő átlaghőmérséklete, a napsugárzást gátló állandó füst miatt, 10 C-kal csökkent. A környezetet ért kárt 40 millió dollárra becsülik. A súlyos légszennyezés okozta elhalálozások számát 1000-re becsülik [12]. Mivel Irak rendelkezik a világ második legnagyobb olajkészletével, egy újabb Öböl-háború esetén az olajlétesítmények megsemmisítése beláthatatlan környezeti károsodást eredményezhet.

    Az 1991-es háború másik káros következménye a kuvaiti szennyvíztisztító telepek lebombázása volt, minek következtében több mint 50 000 m³ tisztítatlan szennyvíz ömlött a Kuvaiti-öbölbe [13].

    Másodszor, az Irak ellen bevetendő fegyverek némelyike erősen környezetszennyező hatású. Ebből a szempontból leginkább az elszegénytett uránt tartalmazó lövedékektől kell tartanunk.

    Az elszegénytett uránt rendkívül nagy sűrűségű, és olyan lövedékekben használatos, amelyek akár páncélzaton, akár megerősített bunkerek, vagy hasonló célpontok falán is képesek behatolni. A lövedék felrobbanását követően szilánkokra hullik, a keletkező füsttel pedig uránoxid kerül a levegőbe. Egyes becslések szerint az első Öböl-háborúban a szövetséges csapatok 290-800 tonna legyengített uránt vetettek be [14].

    A szennyezés okozta károk enyhítése során a szennyezett talajt el kell távolítani, majd radioaktív hulladékként kell kezelni. Az esetleges iraki-háborúban több ezer hektár földterület érhet szennyeződés. Már 200 hektárnyi lőtér megtisztításais 4-5 milliárd dollárba kerül az USÁ-ban.

    A brit Atomenergia Hivatal titkos, ám később kiszivárogtatott "fenyegető dokumentuma" szerint csupán 50 tonna legyengített uránium belégzése további félmillió rákos megbetegedést okozhat a kuvaiti- háborút követő évtizedekben (a számítások alapjául a Nemzetközi Radiológiai Védelmi Bizottság kockázatelemzése szolgált). Köztudott, hogy a elszegényített urán belégzése vesebántalmakat, tüdő- és csontrákot, légzőszervi megbetegedést, központi idegrendszeri rendellenességet, a kromoszómák károsodását és különböző születési rendellenességeket okoz [15].

    Harmadszor, egy újabb háború veszélyeztetné a régió biológiai sokféleségét. A térség biológiai sokféleségéről kevés adatunk van. Keveset tudunk az itt élő hal-, kétéltű- és hüllőfajokról, ugyanis 1979 óta nem készült ilyen jellegű felmérés. Irak vizes élőhelyei ellenben világszerte ismertek gazdag vízi világukról, különösen a vízimadarakról. Ezek közül 33 terület szerepel azon az 1993-ban készült ideiglenes listán, amely a Közel-Kelet nemzetközileg elismert vízi élőhelyeit sorolja fel. Legalább 8 Irakban található emlős- és madárfaj szerepel az IUCN fenyegetett állatfajokat számba vevő, úgynevezett vörös listáján, ezenkívül a terület fontos gyülekező és áttelelő helyként szolgál több mint 60 vízi- és 9 ragadozómadár-faj számára. Kulturális jelentősége is óriási, hiszen a Ma'dan mócsári arab törzs tagjai immár 5000 éve laknak itt [16].

    Más fajok is súlyos veszélybe kerülhetnek. A Globális Környezeti Alap (Global Environment Facility) szerint a Perzsa-öböl és az Ománi-öböl térsége, az itt található sekély és meleg víznek köszönhetően "a tengeri teknős egyik legfontosabb élőhelye..., amely egyben döntő szerepet játszik az Indiai és a Csendes-óceán észak-nyugati vidékén élő tengeri teknős populációk fenntartásában". A világ hét tengeri teknősfaja közül öt ezen a területen őshonos; mind az öt veszélyeztetett fajnak minősül.

    Az 1991-es Öböl-háborúban az égő olaj melléktermékeként olyan anyagok kerültek a víz felszíni rétegeibe, melyek mérgező hatással voltak a planktonra és a tengeri élő szervezetek lárvaállományára [17]. A tengervíz hőmérséklete csökkent, ennek végzetes hatásait a World Conservation Monitoring Centre állítása szerint leginkább a madarak és a tengeri állatok (vidra, tengeri tehén) érezték. A háború utáni időszak különösen megviselte a fűrészes garnélarák lelőhelyeit. 1991 és 92 között a Szaúd-Arábiai vizekben található garnélarák biomasszája a háború előtti érték kevesebb, mint tizedére esett vissza, a teljes tengeri biomassza pedig mintegy negyedére zsugorodott. A kifogott garnélarák mennyisége a Bahraini vizeken 50%-kal esett vissza [18].

    Természetesen a háború élővilágra gyakorolt hatásának vizsgálatakor nem hagyhatjuk szó nélkül a lehető legrosszabb eshetőséget: a várható civil áldozatok, sebesültek, eltűntek és gyászolók tömegeit. A környezetvédő számára az emberi közösségek felszámolása, a népesség kitelepítése legalább olyan fontos, mint a háború törékeny ökoszisztémára gyakorolt káros hatásai.

    A második világháború óta kitört fegyveres konfliktusok halálos áldozatainak több mint 80%-a civil volt. A napjainkban dúló háborúk miatt ma körülbelül 18 millió menekült van világon, további 24 milliót pedig saját országán belül kényszerítettek lakóhelye elhagyására. Az ENSZ Humanitárius Ügyeket Koordináló Hivatala szerint utóbbiak 80%-a nő és gyermek. A háború a családok felbomlásához, az oktatás összeomlásához, valamint a civil lakosság helyzetének pszichológiai és szociális elviselhetetlenségéhez vezet.

    Az 1991-es Öböl-háború, a gazdasági szankciók, valamint Szaddam Husszein elnyomása következtében Irakban ma hozzávetőleg 5 millió menekültről, és további 1 millió lakóhelye elhagyására kényszerített személyről (kurdok, Ma'had mocsári arabok) tudunk [19].

    Szárazföldi invázió esetén a polgári áldozatok számát 30 és 40 000 közöttire becsülik. A legveszélyeztetettebb népcsoport a kurd és a siíta.

    A FENNTARTHATÓSÁG ELUTASÍTÁSÁNAK ÖRDÖGI KÖRE

    Számos elemző tart attól, hogy az Irak elleni katonai beavatkozás további veszélyforrásokat teremt: megbontja a régió egyensúlyát, precedenst teremt az egyoldalú beavatkozásra, és teret enged a bosszúvágytól fűtött erőszaknak. Az egyik elképzelés szerint Irak újból megtámadja Izraelt (mint az első Öböl-háború idején), Izrael pedig válaszlépéseket tesz (legrosszabb esetben atombombát vet be). Ami a háború utáni rendezést illeti, Irak könnyen három részre szakadhat: egy shia, egy szunnita és egy kurd fennhatóság alatt lévő területre [20]. Törökország már korábban kifejezte, katonai lépéshez folyamodik, amennyiben Észak-Irakban kikiáltják a független kurd államot. Irán hasonlóképpen szívesen fogadná, ha véget vethetne iráni szunnita ellenzéki mozgalom iraki támogatásának. Jordánia szintén kifejezésre juttatta, hogy nem riad vissza fegyveres erő alkalmazásától, amennyiben nagyszámú iraki menekült kívánna átkelni a határon [21].

    A konfliktus elmélyülésének és kiszélesedésének veszélye igenis reális ebben az állig felfegyverzett régióban. A Föld Barátai kampányt indított a nemzetközi jog, az emberi jogok, és a környezet tiszteletben tartása, valamint a fenntartható fejlődés érdekében. Bolygónk jövője a nemzetközi jog elfogadásán és tiszteletben tartásán múlik. Az Egyesült Államok részéről tapasztalt egyoldalúság ezzel teljesen ellentétes irányba mutat, mely könnyen más országok számára is precedens értékű lehet. Az Irak elleni háború új lendületet adhat a fundamentalista és terrorista szervezetek anyagi és létszámbéli növekedéséhez, a bosszú és az erőszak ördgi körébe taszítva az egész világot. Ilyen körülmények között a fenntartható fejlődésnek a szegénység elleni küzdelemben, a gyermekkori elhalálozások csökkentésében , az olajfüggőség megszüntetésében és a vízhiány enyhítésében játszott szerepe szükségszerűen csorbát szenved.

    VÉGKÖVETKEZTETÉS

    Nem tudjuk pontosan megmondani, hogy az Irak elleni esetleges katonai fellépésnek milyen hatásai lesznek a természetes környezetre, vagy az itt élő emberekre. Véleményünk szerint azonban a konfliktus következményei
várhatóan igen súlyosak lesznek. Nem arra a kérdésre igyekeztünk választ adni, hogy jogos-e Irak megtámadása. Az igazságos háború egyértelmű ismérve, hogy több pozitív hatása van, mint negatív. Ezért, mivel demokráciában
élünk, jogunk van, hogy követeljük: választott vezetőink mérlegeljék a háború kockázatait és káros következményeit, hozzák nyilvánosságra a rendelkezésükre álló bizonyítékokat, és tegyék világossá, miért kell vállalnunk a háború kockázatát.

    A fentiekben felsorolt bizonyítékok alapján a Föld Barátai véleménye szerint az Irak elleni háború nem megalapozott. Az amerikai a brit vagy a háborút támogató többi kormány vajon eddig miért nem reagált ezekre az egyértelmű bizonyítékokra?
 

    E rövid tájékoztatót Duncan McLaren, Roger Higman és Ian Willmore,
a Föld Barátai Anglia, Wales és Észak-Írország munkatársai készítették.

2003. február 13.

A tanulmány angol nyelvű eredeti változata::
http://www.foe.co.uk/resource/briefings/war_iraq.pdf


 
Irodalomjegyzék:
[1] http://www.eia.doe.gov/emeu/cabs/iraq.html
[2]http://www.cmonitor.com/stories/news/recent2003/0123iraqoil_2002.shtml
[3] http://www.globalpolicy.org/security/oil/2002/08jim.htm
[4] http://www.observer.co.uk/iraq/story/0,12239,825105,00.html
[5] http://www.foe.co.uk/pubsinfo/infoteam/pressrel/2003/20030126184336.html
[6] http://www.eia.doe.gov/emeu/international/petroleu.html#IntlConsumption
[7] http://www.whitehouse.gov/energy/National-Energy-Policy.pdf
[8] http://www.whitehouse.gov/energy
[9]
http://politics.guardian.co.uk/foreignaffairs/story/0,11538,869868,00.html
[10] http://www.grid.unep.ch/btf/final/
[11] http://www.gci.ch/GreenCrossPrograms/legacy/Kuwait/kuwait7years.html
[12] http://www.american.edu/projects/mandala/TED/ice/kuwait.htm
[13] http://www.iucn.org/themes/marine/pdf/gulfwar.pdf
[14] http://www.antenna.nl/wise/uranium/dhap99.html
[15] http://www.totse.com/en/bad_ideas/guns_and_weapons/duinfo.html
[16] http://www.wetlands.org/inventory&/MiddleEastDir/Title1.htm
[17] http://www.iucn.org/themes/marine/pdf/gulfwar.pdf
[18] http://scilib.ucsd.edu/sio/guide/zgulfwar.html
[19]
http://www.merip.org/iraq_backgrounder_102202/iraq_background2_merip.pdf
[20] http://www.observer.co.uk/Print/0,3858,4505605,00.html
[21]
http://www.merip.org/iraq_backgrounder_102202/iraq_background2_merip.pdf
 
 

-------- Original Message --------
Subject: from FOE: IRAQI WAR: WHY WE ARE OPPOSED
Date: Thu, 13 Feb 2003 10:54:38 +0000
From: Ian Willmore <ianw@foe.co.uk>
Organization: Friends of the Earth

Friends of the Earth: Press  Release
For Immediate Use: Thurs 13th Feb 2003

FRIENDS OF THE EARTH CONDEMNS WAR AGAINST IRAQ

Friends of the Earth has condemned the rush to war against Iraq, stating that it threatens an environmental and social disaster.

Friends of the Earth International is the largest grassroots environment organisation in the world, with groups in 68 countries. A statement against the war can be found at www.foei.org. Friends of the Earth England, Wales and Northern Ireland has also issued the following statement against the war.

“Friends of the Earth strongly condemns the looming war against Iraq and deplores the humanitarian and  environmental impacts that will result from such a war. Given the likely impacts, Friends of the Earth believes that the proponents of war against Iraq have failed to justify military action.
Friends of the Earth supports global treaties, diplomacy, and negotiation to resolve disputes and to promote human rights, environmental protection, and sustainable societies. Under the prevailing circumstances, pre-emptive military action contradicts such an approach, and risks furthering a vicious circle of  terrorism and violence that would damage prospects for sustainable development in the Middle East and elsewhere around world.
It appears that a major motive for the proposed war, led by the US and the UK, is a perceived need to safeguard access to oil in the region. Friends of the Earth believes that the only solution to the problem of oil dependency by highly industrialized countries is a rapid move to clean and sustainable energy sources. Military action to secure oil supplies threatens to increase environmental injustice. It would concentrate control over resources amongst the richer over-consuming nations. Worse, it would increase the rate of consumption of fossil fuels, and thus emissions of climate-changing greenhouse gases, with the most severe impacts being felt in poorer developing nations.

Friends of the Earth’s present opposition to a war against Iraq does not imply any support for or endorsement of the repressive policies of the Iraqi regime.”

A briefing paper on the likely effects of war against Iraq on the environment, and on the relationship between oil and the war can be found at:
http://www.foe.co.uk/resource/briefings/war_iraq.pdf, and follows this release.

------

OIL AND CLIMATE

The US and Britain are now on the verge of war with Iraq. The pretext for war is to prevent Iraq making 'weapons of mass destruction' and to destroy any stocks of such weapons it already possesses. But many commentators allege that another US aim is to open up Iraq's vast oil reserves for exploitation. What happens next in this crisis may determine what happens to Iraq’s oil, where it goes and who makes the resulting profits. It will also significantly affect the world price of oil and thus the balance of incentives to burn oil or invest in energy saving and renewable energy technologies to protect the world’s climate. Fossil fuel combustion is the primary source of emissions of climate-threatening greenhouse gases.

Iraq has the second largest proven oil reserves of any nation - at least 112 billion barrels, along with 220 billion barrels of probable and possible resources, and large remaining unexplored areas (US Energy Information Administration "Iraq Country Analysis Brief":
http://www.eia.doe.gov/emeu/cabs/iraq.html). This is over a tenth of the world’s entire known oil reserve. Iraq's production costs are amongst the lowest in the world at approximately $1 per barrel, compared to $4 in the US and North Sea, and $2.5 in Saudi Arabia. Iraqi oil is also desirably low in sulphur.

Current production is low. Much of Iraq's infrastructure is wrecked and some oil reservoirs may have been damaged by over-pumping, water injection or flooding. Most pipelines and transfer facilities are also damaged. Experts suggest a "sustainable" production capacity would be no more than a billion barrels a year, an increase of about a quarter on current production levels.

However, 417 new wells are planned. That’s a lot of new business for someone. If  Saddam's regime survives this crisis, these wells will be drilled by Russian, Chinese, Iraqi and Romanian companies. Some commentators suggest that, for about ?20 billion in investment, production levels could be increased to reach two and a half to three billion barrels a year within five years. In the long run the potential may be even greater, as 55 of Iraq's 70 proven fields remain undeveloped.

US Secretary of State Colin Powell has said that Iraq’s oil will be held “in trust for the Iraqi people” in the event of any invasion. But on who will get paid to take the oil out of the ground, and where it will go next, he has said nothing.
(http://www.cmonitor.com/stories/news/recent2003/0123iraqoil_2002.shtml)

Although hampered by UN sanctions, Iraq has been busily signing contracts for the development of its oil resources. French and Russian companies have been particularly favoured. Major companies with deals in Iraq include TotalFinaElf, Russia's Lukoil, Zarubezneft and Mashinoimport, the China National Petroleum Company and Eni. This business would be threatened by the overthrow of Saddam’s regime.

US oil companies do not hold development contracts in Iraq. Neither, withthe exception of some potential small deals by Shell, do UK companies. As long ago as 1998, Chevron Chief Executive Kenneth Derr was enthusing about getting access to Iraq's reserves (Paul J (2002) "Iraq: the struggle for oil":
http://www.globalpolicy.org/security/oil/2002/08jim.htm). Now, both France and Russia are worried that the Americans are talking to Iraqi dissident groups about scrapping existing contracts and providing preferential access for US companies. John Browne, the Chief Executive of BP-Amoco, recently expressed fears that the US would carve up Iraqi oil resources once the war is over.
(http://www.observer.co.uk/iraq/story/0,12239,825105,00.html)

A recent Deutsche Bank report ("Baghdad Bazaar: Big Oil in Iraq," 21 October
2002: http://www.foe.co.uk/pubsinfo/infoteam/pressrel/2003/20030126184336.html)
suggested a potential conflict of interest amongst the permanent members of the United Nations Security Council over the commercial implications of war in Iraq. A regime change in Iraq would benefit US and UK oil companies while a peaceful resolution would benefit oil companies based in Russia, France and China.

These issues are vital to US national interests because the US economy remains an oil junkie in bad need of a fix. Industrialised countries consume almost 50 million barrels of oil each day, with the USA alone accounting for two-fifths of this (US Energy Information Administration
http://www.eia.doe.gov/emeu/international/petroleu.html#IntlConsumption). The US Energy Information Administration forecasts that world demand for oil will rise by between 37% and 90% by 2020, depending on the rate of economic growth. The US alone is forecast to need another two to three and a quarter billion barrels a year over the same period (President of the USA 2001 "National Energy Policy: report of the National Energy Policy Development Group"
http://www.whitehouse.gov/energy/National-Energy-Policy.pdf). US net oil imports more than doubled between 1985 and 2000 as US production fell and consumptio rose. More than half the oil used in the US is now imported. By 2020, this dependence could rise to two-thirds. If the US were to get control of all or most of the product of Iraq’s planned 417 new wells, total Iraqi production would be more than enough to meet the predicted increase in US consumption.

Two weeks after gaining power, President Bush asked Vice President Dick Cheney to review US energy policy. Cheney is one of many Administration officials, including the President, to have a background in the oil and gas industries. Others include National Security Adviser Condoleeza Rice and two cabinet secretaries. Not surprisingly, in May 2001, Cheney's report concluded that "energy security must be a priority of US trade and foreign policy"
(http://www.whitehouse.gov/energy). The report set out a global strategy to enhance US national energy security, with detailed recommendations for almost every oil-producing region The Middle East is forecast to supply between a half and two thirds of the world's oil by 2020. It will "remain vital to US interests" and "will be a primary focus of US international energy policy".

In 2001 Tony Blair also ordered a review of energy policy. The review stated that "the UK will be increasingly dependent on imported oil and gas", and that "increased reliance on imports from Europe and elsewhere underlines the need to integrate our energy concerns into our foreign policy". In January this year, Foreign Secretary Jack Straw outlined the UK's seven strategic priorities for foreign policy to senior staff from Britain's embassies abroad. Bolstering "the security of British and global energy supplies" was number six on the list
(http://politics.guardian.co.uk/foreignaffairs/story/0,11538,869868,00.html).

It would be simplistic to describe a new Gulf War as merely "a war about oil". There are many other domestic and international policy considerations involved. But oil and energy security is clearly a prime consideration in US foreign policy. Abject dependence on fossil fuels distorts US policy, prevents it from dealing rationally with countries from Venezuela to Saudi Arabia, and constitutes a major threat to global security and peace, as well as to the global climate.

The need for the world in general and the US in particular to cut dependence on fossil fuels has never been greater. Not the least of the political errors of President Bush has been to review energy policy, and then, like an SUV driver with his eyes closed, put the pedal to the metal and head resolutely in completely the wrong direction. The consequences may be seen in a new war in the Gulf, and in the international conflict and turmoil that would surely follow.
 

GENERAL ENVIRONMENTAL IMPLICATIONS

So far, there has been official silence on the possible environmental and social implications of an invasion of Iraq. Yet the possible damage to the environment, to communities and above all to civilians deserves urgent practical and moral consideration before any decision for war is taken. Neither the British nor the US Governments have made any published effort to assess these risks, or to show why they are outweighed by the alleged benefits of invasion.

Of course, it is impossible to be certain what will happen in any war. No-one knows if it will be short or long, an easy victory for the US or a painful and bloody struggle. All attempts to assess risks are difficult and tentative at best. But we must still look carefully at what happened in previous conflicts, including the damage done by the 1991 Gulf War.

First, targeting industrial and military sites such as armaments factories and oil refineries is likely to lead to acute chemical pollution. A report on the Kosovo war by the United Nations Environment Programme concluded that military action resulted in no general 'ecological catastrophe', but resulted in "some serious hot spots where contamination by hazardous substances released during the air strikes poses risks for human health and the aquatic environment"
(http://www.grid.unep.ch/btf/final/).

The UK Government has named nine sites in Iraq as involved in the production of  biological and chemical agents. It can be assumed that these would be early targets for air strikes in the event of war.

During the 1991 war devastating damage was done to the oil industry in Kuwait. Iraqi forces destroyed more than seven hundred oil wells in Kuwait, spilling sixty million barrels of oil. Over ten million cubic metres of soil was still contaminated as late as 1998
(http://www.gci.ch/GreenCrossPrograms/legacy/Kuwait/kuwait7years.html). A major groundwater aquifer, two fifths of Kuwait's entire freshwater reserve, remains contaminated to this day. Ten million barrels of oil were released into the Gulf, affecting coastline along 1500km and costing more than $700 million to clean up.

During the nine months that the wells burned, average air temperatures fell by 10 degrees C as a result of reduced light from the sun. The costs of environmental damage were estimated at $40 billion. About a thousand people were estimated to be likely to die as a result of air pollution
(http://www.american.edu/projects/mandala/TED/ice/kuwait.htm). Since Iraq has the second largest proven oil reserves of any nation on earth, the potential environmental damage caused by destruction of oil facilities during a new war must be enormous.

Other environmental effects of the 1991 Gulf War included destruction of sewage treatment plants in Kuwait, resulting in the discharge of over 50,000 cubic metres of raw sewage every day into Kuwait Bay (http://www.iucn.org/themes/marine/pdf/gulfwar.pdf).

Secondly, specific weapons likely to be used against Iraq will also create environmental damage. Top of the list of concern are depleted uranium (DU) projectiles.

Depleted uranium is very dense and is used in projectiles designed to pierce armour, reinforced bunkers and other similar targets. Depleted uranium projectiles create fragments and dust which release uranium oxide into the air. Estimates of the amount of depleted uranium used by allied forces in the first Gulf War range from 290 tonnes to 800 tonnes
(http://www.antenna.nl/wise/uranium/dhap99.html).

Decontamination requires removal of contaminated soil and treatment as radioactive waste. Thousands of hectares of Iraqi land could be contaminated. Decontaminating just 200 hectares at a US Army proving ground cost $4-5bn.

According to a 'threat paper' on Kuwait produced in secret by the UK Atomic Energy Authority and subsequently leaked, 50 tonnes of DU inhaled could cause up to half a million additional cancer deaths over several decades, a calculation based on International Committee on Radiological Protection risk factors. Internal DU exposure is acknowledged to cause kidney damage, cancers of the lung and bone, respiratory disease, neurocognitive disorders, chromosomal damage and birth defects.
(http://www.totse.com/en/bad_ideas/guns_and_weapons/duinfo.html).

Thirdly, a new war would pose a serious threat to the biodiversity of the region. Data on Iraq's biodiversity is limited. There is little information on fish, amphibians and reptiles. No major surveys have been conducted since 1979. But Iraq's wetlands have been of major international significance, especially for birds. Thirty-three Iraqi wetlands were included on a 1993 provisional list of wetlands of international importance in the Middle East. They supported substantial numbers of at least seven species of mammals and birds listed in the IUCN Red List of Threatened Animals, and were of international importance as a staging and wintering area for more than sixty species of waterfowl and nine species of birds of prey. They were also of great cultural significance, having provided a home for the Ma'dan or Marsh Arabs for at least five thousand years
(http://www.wetlands.org/inventory&/MiddleEastDir/Title1.htm).

Other species would be seriously threatened. According to the Global Environment Facility, the Gulf and Sea of Oman region is "one of the most important marine turtle habitats in the world ... and plays a significant role in sustaining the life cycle of the marine turtle populations in the whole North-Western Indo Pacific region" due to its shallow depth and high water temperature. Of the seven species of marine turtles in the world five are found here. Four are 'endangered' and one 'threatened'.

In the 1991 Gulf War, fallout from burning oil products produced a sea surface microlayer that was toxic to plankton and the larval stages of marine organisms
(http://www.iucn.org/themes/marine/pdf/gulfwar.pdf). Sea temperatures also fell.
The World Conservation Monitoring Centre states that acute effects were experienced by birds and marine life such as otters and dugong. Prawn fisheries were dramatically affected in the years immediately after the war. In 1991-92 spawning biomass in the Saudi Arabian prawn stock dropped to less than one tenth of pre-war levels, and total biomass to a quarter. Landings in the Bahraini prawn fisheries dropped by a half
(http://scilib.ucsd.edu/sio/guide/zgulfwar.html).

Of course, it would be absurd to worry about what war could do to animal species without also setting out the worst likely effects of all: the deaths, injuries, loss and grief the war will cause to civilians. The destruction of communities and the displacement of populations are just as much an issue for environmentalists as the damage war does to fragile ecosystems.

Since the Second World War, more than four fifths of the people killed in war have been civilians. Globally there are already 18 million international refugees from war, and another 24 million people are displaced within their own countries. According to the UN Office for the Coordination of Humanitarian Affairs, four fifths of displaced people are women and children. Wars typically cause the break-up of families, the collapse of education systems and consequent widespread social and psychological damage to civilians.

The first Gulf War in 1991, the devastating effect of economic sanctions and Saddam's repression of his own people have already created five million Iraqi refugees and displaced up to one million people inside the country, particularly Kurds and Ma'had Marsh Arabs
(http://www.merip.org/iraq_backgrounder_102202/iraq_background2_merip.pdf).
Likely civilian casualties in a ground invasion of Iraq have been estimated at between thirty and forty thousand. The most vulnerable communities are likely to be Kurds and Shi'a Moslems.

A VICIOUS CYCLE OF UNSUSTAINABILITY

Analysts suggest that war in Iraq would create several further risks: triggering regional destabilisation, setting a precedent for a doctrine of unilateralism, and stimulating retaliatory violence.
One scenario involves Iraq again targeting Israel (as during the Gulf war), and Israel responding with military force (in the worst case with nuclear weapons). Under several post-war scenarios, Iraq could split into three potentially conflicting parts: Shi’a, Sunni and Kurdish
(http://www.observer.co.uk/Print/0,3858,4505605,00.html). The Turks have already threatened a military response should an independent Kurdistan emerge in northern Iraq. Similarly Iran wants to see an end to Sunni Iraqi support for the Iranian opposition movement. Jordan has indicated its intent to use armed force if necessary to prevent any large influx of refugees
(http://www.merip.org/iraq_backgrounder_102202/iraq_background2_merip.pdf). The risks of escalating and spreading conflict across the heavily armed region are real and present. Friends of the Earth campaigns in favour of international law and institutions to protect human rights and the environment and to support sustainable development. The future of our global environment depends on the agreement of and respect for, effective international law.  The emerging US doctrine of unilateralism runs directly counter to this need, and sets a worrying precedent for other states.
War against Iraq also risks creating a further cause for fundamentalist and terrorist movements, facilitating recruitment and fundraising, and thus continuing a cycle of violence and retaliation. In such circumstances the promotion of sustainable development to deal with pressing regional and national needs such as poverty, high rates of child mortality, dependence on oil exports and scarcity of water will inevitably be hampered.

CONCLUSION

None of the expected consequences of war on the environment and people can be accurately predicted. However, our assessment is that the consequences would be grave. We do not answer the question of whether war against Iraq can ever be justified. But one of the tests of a just war is whether the likely damage outweighs the possible benefits. And in a democracy we have a right to demand that our leaders consider the possible risks as well as the possible gains, publish the evidence they have taken into account, and show us why the risks are worth taking.

The evidence outlined above leads Friends of the Earth to conclude that war against Iraq has not been justified. Where is the reasoned response to this evidence from the US Administration, the UK Government and the advocates of war?
 
 

This briefing has been prepared by Duncan McLaren, Roger Higman and Ian Willmore of Friends of the Earth England, Wales and Northern Ireland.
 

--
MY BRAIN HURTS

"Last week's finding by inspectors of twelve chemical warheads not included in Iraq's declaration was particularly troubling. In the past, Iraq has filled this type of warhead with sarin - a deadly nerve agent used by Japanese terrorists in 1995 to kill twelve Tokyo subway passengers and sicken thousands of others. Richard Butler, the former chief United Nations arms inspector, estimates that if a larger type of warhead that Iraq has made and used in the past were filled with VX (an even deadlier nerve agent) and launched at a major city, it could kill up to one million people.”

Condoleeza Rice, New York Times, Thursday 23rd January

This argument can be simplified. Twelve old empty shells have been found.  In the past, Iraq filled such shells with sarin.  If Iraq filled a larger shell, not yet found, with a different gas, not found either, and launched it at a major city, it could kill up to one million people.

Also, if Iraq filled a giant skip with plutonium and detonated it over Washington it would leave a very large hole in the ground. And if even larger rockets were fired at the moon, causing it to fall to Earth, it could destroy all life as we know it. Clearly Saddam Hussein is hypothetically a very dangerous man and invasion should begin at once.

(Thanks to Lou Paulsen for this idea.)

----------------------
IAN WILLMORE
MEDIA CO-ORDINATOR

Telephone: 0207 566 1657 (w)
  07887 641 344 (mobile)
  0208 885 3779 (home)
Fax:  0207 490 0881
----------------------
Any personal opinions do not necessarily reflect the policy of Friends of the Earth, particularly in so far as they concern politicians with whom we may have to do business in future.
 

_______________________________________________
http://www.nol.hu/Default.asp?DocCollID=95711&DocID=88830#88830