VISSZA A LISTÁHOZ
 
 
 

CrimethInc.
BűnGondol kezdőknek
 

(Az alábbi szövegrészlet egy egyáltalán nem szokványos könyvből származik, pontosabban annak bevezető oldalain található. E nem hétköznapi kiadvány különböző helyeken közölt írásokból állt össze, és egy újabbkori, fölfogásában tán a szituacionistákhoz közelítő társaság, a BűnGondol bibliájának is tekinthető. E társaságról annyit érdemes tudni, hogy nem szervezet, inkább a szellemiség összetartó ereje, ami működteti. Bár a kilencvenes években az USA-ból indult, ám mára a Föld különböző részein sok követővel és szimpatizánssal bíró jelenség eleinte inkább csak rockzenészekre és közönségükre korlátozódott, a tapasztalat azt mutatja, hogy egyre terjed, és mint ilyen, az új világrendet fölváltani készülő forradalmi világrend egyik jelentős szemléletformáló erejét adhatja. A könyv címe: Küzdelmes napok — szerelmes éjszakák, azaz Days of War, Nights of Love…)

“GONDOLJ AZ ÉLETED KÖZVETLEN TESTI MEGTAPASZTALÁSÁRA. ERRŐL SENKI NEM HAZUDHAT NEKED.
Mennyi időt töltesz naponta a televízió képernyője előtt? A számítógép előtt? Az autód szélvédője mögött? És mennyi is ez összesen?

MITŐL VÁLASZT EL AZ ÜVEGFELÜLET?
Életed mekkora részét éled meg rajta keresztül, áttételesen? (A nézelődés ugyanolyan izgalmas-e, mint a részvétel? Van rá időd, hogy megtedd mindazt, amit szeretnél? Van-e rá elég erőd?)

S mennyit alszol egy nap? Hogyan érzed magad az egységesített időbeosztásban, melynek egyedüli célja, hogy mozdulataidat más emberek millióival hangolja össze? Meddig engeded meg magadnak, hogy ne tudd a pontos időt? Ki vagy mi irányítja perceidet és óráidat?

…AZ ÉLETEDET KITEVŐ PERCEKET ÉS ÓRÁKAT?
Tudsz-e értékelni egy gyönyörű napot, mikor dalolnak a madarak és az emberek együtt sétálgatnak? Mennyit fizetnek neked, hogy ehelyett négy fal között árulj dolgokat vagy töltögess űrlapokat? Mit kapsz cserébe, ami fölér egy napoddal?

Hogy érzed magad a tömegben, amint névtelen massza vesz körül? Visszafojtod-e a másokkal kapcsolatos érzelmi reakcióidat?

És ki főzi étkeidet? Előfordul-e, hogy te magad? Szoktál állva enni? Mennyit tudsz arról, hogy mit eszel, és az honnét származik? Bízol benne?

Mitől szabadítanak meg a munkakönnyítő eszközök? A gondolkodáskönnyítő eszközök? Hogy érzed magad, mikor a hatékonysági követelményekkel szembesülsz, melyek inkább a termékekre helyezik a hangsúlyt az elkészítése helyett, a jövőre a jelen helyett, ama jelen pillanat helyett, amely egyre csak rövidül, ahogy mind gyorsabban vágtatunk a jövőbe? Mi felé száguldunk?

MEGTAKARÍTUNK-E IDŐT? MIRE KUPORGATUNK?
Milyen érzés előre megszabott pályákon keringve, liftben, buszon, metróban, autópályán, járdán? Milyen két-, illetve háromdimenziós rácsokba zárva mozogni, dolgozni, lakni? Milyen érzés, hogy beszerveznek, röghöz kötnek, beosztanak… ahelyett, hogy utaznál, szabadon kószálnál, csak úgy?
Szabad vagy-e mozgásodban — hogy bejárd a teret, ameddig csak akarod, új és fölfedezetlen irányokban is?

És milyen érzés várakozni? Sorban állni, várni a dugóban, várni, hogy ehess, várni a buszt, vagy hogy a fürdőszoba fölszabaduljon?

HOGY ÉRZED MAGAD, MIKOR VISSZAFOGOD A VÁGYAID?
…hogy elfojtod nemiséged, késlelteted vagy megtagadod az örömöt, gyermekkorod óta, minden spontán vonásoddal egyetemben, mindent, ami vad természetedet, az állatvilághoz való tartozásodat igazolja?

VESZÉLYES-E A GYÖNYÖR?
LEHET-E ÖRÖMTELI A VESZÉLY?
Szükséged van-e rá, hogy lásd az eget? (Látsz-e még csillagokat rajta?) Szükséges-e látnod a vizet, a falevelet, a lombot, az állatokat? Villanni, csillogni, mozdulni?
Ezért tartasz-e otthon növényt, állatot? Vagy a tévé és a videó adja a villanást, csillogást, a mozgást?
ÉLETED MEKKORA RÉSZÉT LÁTOD KÉPERNYŐN?
A rólad és barátaidról készült videofölvételek érdekelnek, mintha valamiképpen valóságosabb volnál képmásodban, mint a valódi létben?

Ha filmet forgatnának az életedről, érdemes lenne-e megnézni? És az erőltetett tétlenségben hogyan érzed magad? Milyen érzés a jelképes kommunikáció folyamatos kereszttüzében lenni — hang, látvány, betű, hirdetés, számítógép, video, rádió, géphangok — , ahogy a jelek erdejében botorkálsz? Mire akarnak rávenni?

Szükséged van-e magányra, csöndre, elmélkedésre, emlékszel még, milyen? Saját magadról gondolkodni, ahelyett, hogy ingerbombákra reagálnál? Olyan nehéz eltűnődni?

TÁN TILOS ELTŰNŐDNI?
Hová mehetsz, hogy csöndben és magadban lehess? Nem háttérzajban, hanem igazi csöndben? Nem keserű magányban, de gyöngéd egyedüllétben? Sokszor állítottad már le az ilyen kérdéseket a fejedben? Úgy gondolod, jelképes erőszakot szoktál elkövetni? Szoktad-e leírhatatlanul magányosnak érezni magad?

KÉSZEN ÁLLSZ-E, HOGY ELVESZÍTSD A FEJED?…”
 
 

(A CrimethInc, azaz BűnGondol társaság
honlapja: www.crimethinc.com
Fordítás: Toxik <1984@theend.hu)