Párizsban az új szociális világrendről
Monbiot, Albert, Neale: mi a teendő?
NOL • 2003. november 13. 20:00 • Szerző: Bihari László

Monbiot, a The Guardian globalizáció-kritikusa
Párizsban, a második Európai Társadalmi Fórumon már többet beszélnek a jövőről, mint tavaly Firenzében. A globalizációkritika világszerte ismert személyiségei, George Monbiot, Michael Albert és Jonathan Neale az ENSZ, a nemzetközi intézmények és a pénzügyi rendszer reformját sürgették, és egy új, a munkahelyekre alapuló demokráciamodellt vázoltak fel, lényegében újraélesztve a tanácsrendszer ötletét. Az Európai Szociális Fórum mögé néhány hónapon belül Európa legnagyobb szakszervezetei is felsorakozhatnak támogatókként – nyilatkozta a Népszabadság Online különtudósítójának Neale.

Nagy-Britanniában a kormánypárt és az ellenzék törekvései között alig van különbség, ami nem csoda: a nagy kérdések globális szinten dőlnek el, nem a helyi parlamentekben – mondta George Monbiot, a The Guardian publicistája, aki szerint az igazi változást globális méretekben kell beindítani. De miért is kellenek változások?
Monbiot a pénzügyi rendszer fenntarthatatlanságát egy példával jellemezte: aki erdőt vesz, annak azzal kell számolnia, hogy a fák évente csak néhány centit nőnek. Ha ugyanezt a vagyont a pénzpiacon fekteti be, nagyobb haszonhoz jut. Ezért előbb-utóbb ki kell vágatnia az erdőt, és el kell adnia. Mivel a pénz elértéktelenedik, amikor nem dolgozik, mindenki arra kényszerül, hogy a lehető legjobb hozammal fektesse be a vagyonát. Ez a logikája a folyamatos növekedési kényszernek, amely a természet teljes lerombolásához vezet – érvelt a brit lap munkatára.
Ugyanő a nemzetközi pénzügyi intézményeket – mint a Világbank vagy a Nemzetközi Valutaalap – antidemokratikusnak nevezte, ahol a döntés a legnagyobbak kezében van. A szegény országok soha nem jöhetnek ki az adósságválságból, de éppen az adósság lehet az a fegyver, amivel megdönthetik ezt a világrendet – mondta Monbiot. Ha nem fizetnek, összedől az egész. Az új globális rendet a brit szakértő a gazdasági egyenlőtlenségek felszámolásával kezdené, és mint mondta, az is kívánatos, hogy egyes országok ne rendelkezzenek aránytalanul nagy politikai hatalommal.
A nemzetközi egyezményeket mindig mosolyogva kötik, de katonai vagy gazdasági erőfölényre támaszkodva – magyarázta George Monbiot.
A demokráciát a munkahelyeken kell kezdeni

Jonathan Neale
Jonathan Neale, a brit Globalise Resistance munkatársa és Michael Albert, az amerikai ZNet alternatív lap szerkesztője Párizsban egyaránt úgy foglalt állást, hogy be kell vezetni a demokráciát a munkahelyeken, amelyek ma világszerte merev, diktatórikus rendre épülnek. Vannak demokratikus választások Nyugaton és másutt is, de nincs demokrácia a munkahelyeken – magyarázta Neale, aki szerint az ember az élete nagy részét diktatúrában tölti, a munkahelyén, amit mi sem illusztrál jobban, mint az, hogy sokan szinte belebetegednek, amikor szabadságról vissza kell térniük…
Másrészt attól kell rettegni, hogy az ember elveszíti az állását. Ma minden földrészen ettől szoronganak az alkalmazottak – mondta a brit aktivista, aki szerint az első lépés: legyenek a vezetők választhatók. Neale nem csak a cégek vezetését bízná a munkahelyi közösségre, hanem a városokat is olyan tanácsok kezébe adná, amelyekbe munkahelyekről és lakónegyedekből delegálnának képviselőket a választók az általuk ismert kollégák, szomszédok közül.
Nem az a kérdés, hogy mit fogunk csinálni, hanem az, hogy miképpen döntünk – mondta Neale, hozzátéve, hogy nyilván hatalmas viták lesznek a jövő gazdasági és politikai rendszeréről, s ennek az eredményét ma még senki nem láthatja előre, de nem is ez a lényeg, hanem az, hogy ez a vita és a döntési folyamat legyen demokratikus.
A NOL érdeklődésére Neale elmondta, hogy Párizsban intenzív tárgyalások folynak a kontinens legnagyobb szakszervezeti tömörüléseivel. Egész Európára kiterjedő, összehangolt tüntetést terveznek, valószínűleg a közszolgáltatások privatizációja ellen tiltakozva. Kérdéses, hogy erre mikor kerül sor, de nem valószínű, hogy sokára. Ennek hatására nyilvánvalóan rengeteg csoport és rengeteg ember fog csatlakozni a mozgalomhoz – mondta bizakodóan az aktivista.

Szocializmus másképpen
Nevezheted akár szocializmusnak, akár részvételi demokráciának, a lényeg az, hogy nem a kínai vagy a kubai modellre gondolunk – mondta Michael Albert, aki szerint a szocializmus eddig megvalósult formáira soha nem volt jellemző a demokrácia.

Michael Albert
Albert is a munkahelyek átalakításában látja a jövőt: az úgynevezett részvételi gazdasági modellben mindenki annak arányában kapná a fizetését, hogy mennyit dolgozik, nem pedig aszerint, hogy mekkora hatalma van, vagy mennyire tudja kihajtani a teljesítményt a többiekből. Mint az amerikai szakértő mondta, a mozgalmaknak ugyanolyan demokratikus modell szerint kell működniük, mint amilyen világot akarnak.

Az előadások végén a hallgatóságból többen aggodalmuknak adtak hangot, hogy egyrészt mindezt nehéz lenne kiharcolni, másrészt sokan másfajta modellt tartanának helyesnek, mint az előadók. Erre George Monbiot úgy reagált, hogy semmiképpen nem kell egyetérteniük, éppen ez teszi ezt a mozgalmat mássá, mint ami a szocializmus volt: itt természetes a sokféleség és a vita.

Mások kétségbe vonták, hogy erőszak nélkül el lehet venni a mai elit befolyását és vagyonát, amire Jonathan Neale úgy reagált, hogy éppen ezért kell megnyerni a hadseregeket mindenütt. Ennek módja pedig az, hogy akkora tömegeket kell a mozgalomnak maga mögé állítania, hogy a katonák ebből láthassák: a saját családjukra fognak lőni, ha lőnek.