VISSZA A LISTÁHOZ
 
 

Bifo
A GLOBÁLIS MOZGALOM
ÉS A NEMZETILIBERISTA
DIKTATÚRA
 

1.
A kollektív értelmiség profitnak való aláfekvése a Feltörekvő Neoliberizmus húsz éve során (1979/99) megteremtette a feltételeket az Emberi Faj evolúciója rémséges kataklizmájához. Az értelmet fokozatosan megvonták a társadalomtól (amely valójában a demencia fázisába hullott alá, ahogy azt a különböző integralizmusok, nacionalizmusok, az agresszivitás és a pszichopata erőszak terjedése jól mutatja). A profitszerzési verseny gyorsulásának kitett kollektív intelligencia a zűrzavar korszakába lép, míg a szemiotőke rendszerében gigantikus információ-túltermelési válság van elszabadulóban. Az Infoszféra a jelek végtelen proliferációját mutatja. Szabályozatlan verseny. Bombázás messze túl a társadalmi figyelem telítettségi határain. Pánik. A long boom kipukkad. Összeomlik a new economy rendszere. Minden idők leggigantikusabb túltermelési válsága bénítja le egyre inkább a globális agyat. Belépünk a Hanyatló Neoliberizmus korszakába.
2.
Ekkor azonban megváltozik a politikai forgatókönyv. A kétezredik év végén, Floridában lezajlik az amerikai történelem első államcsínye. A katonai és olajipari körök képviselője ragadja magához a hatalmat. Durva, tudatlan ember. A hatalom demenciájának tökéletes képviselője, a megfelelő ember, hogy likvidálja a humanitás minden maradványát. Hasonló figura ragadja magához a hatalmat Olaszországban is, ebben a nevetséges államban, amely már eddig is mindent megtett, hogy a méltatlanságot és az árulást a nemzeti identitása fő vonásává tegye. A férfi, aki Olaszországban magához ragadta az irányítást, a hatalmát a szociális agresszióra és a médiapopulizmusra építi. Vele tartanak a Lega Nord rasszistái és az egykori nemzeti fasiszta párt örökösei. 2001 júliusában a két, kicsit komikus diktátor találkozik egymással Genovában, további hat kollégájuk társaságában. Ez az alkalom megfelelni látszik, hogy megadják a végső jelet a globális tudatosság ellen indítandó háborúhoz.

3.
A neoliberista konszenzus válsága a seattle-i csatával (1999) veszi kezdetét. Egy új mozgalom mintegy százezer aktivistája helyezi vád alá a környezeti, pszichikus és intellektuális források könyörtelen, szisztematikus kizsákmányolására épülő politikát. A konszenzus krízise hirtelen evidenssé válik. A globális mozgalmat két éven keresztül lelkesítette Seattle szelleme. A tudatosság elkezdi áthatni a kollektív tudat félreeső területeit. A virtuális réteg megkezdi a reflexió fázisát, öntudatra ébred, mint kognitariátus, mint a demencia uralmának alávetett szellemi munkások osztálya. Lázadásuk még a globális kapitalizmus trónusait is megrázza. A vállalatok irodáiban terjedni kezd a csőd tudata, a kollektív intelligencia elkezdi felépíteni a maga autonómiáját.
A csatamező a kollektív intelligencia globális hálózata.

4.
A politikai környezet azonban, mint mondtam, megváltozott. A világ kormánykerekénél már nem a Kapitalista Globalizáció pártja áll, hanem a Nemzetiliberista párt. Genova, 2001. július 20.: a színpadkép változása nyilvánvalóvá válik. A demokratikus globalista liberizmus korszakának végeztével megkezdődik egy új korszak, melynek hivatalos szankciója szeptember 11. Ez a Nemzetiliberista Diktatúra korszaka. A globalizmusnak leáldozott. A Fehér Házban székelő puccsista kilép a Kiotói Egyezményből, megszegi a WTO globalista egyezményeit, protekcionista intézkedéseket vezet be, és belekezd egy véget nem érő háborúba: egy kormányozhatatlanná vált világ végtelen komplexitását erőszakkal kell leuralni. Őrült, megvalósíthatatlan terv. De a világ új diktátorai ebbe a projektbe fektetik az elmúlt húsz év során felhalmozott teljes pusztító potenciált.

5.
Mit is jelent a nemzetiliberizmus? A húszévnyi liberista deregulation következményeként a társadalom minden védelmi rendszere felszámolódott. A társadalmi viszonyok szabályozóivá a rabszolgatartás, a törzsi szellem, a maffia, a pszichopátia és a bűnözés váltak. A liberizmus monopóliumot állít elő, majd elszabadítja a protekcionizmust, antiglobalizmust, nacionalizmust. A háború elengedhetetlen funkciójává válik, melynek révén biztosítható az emberiség “túlburjánzó” (felesleges?) hányadának tervszerű megsemmisítése. A nemzetiliberista diktatúra az emberiség azon egyötödének a biztonságát akarja garantálni, akik a kivételezettség váraiban vannak elsáncolva. Meg akarja építeni a mindent átható ellenőrzés erődítményét. A biztonság paranoid csapda, amely megsokszorozza a félelmet. A biztonság politikájának következménye mindenki háborúja mindenki ellen. Az egyedüli haszonélvezők a fegyvergyártók, az olajmágnások és a szent háború prófétái.

6.
Ám e mögött a háború mögött nem áll semmiféle globális kormányzati stratégia, ez mindössze egy háború egy cikcakkos, begyűrűző, átszivárgó, proliferáló, megtartóztathatatlan határvonal ellen. A Birodalom önmaga ellen indított hadjáratot, az ellen a komplexitás ellen, amelyet önmaga generál és amelyet nem képes többé irányítani, és amely annál féktelenebbül növekszik, minél inkább próbálják megfékezni. Pánik. A Birodalom sorsa, hogy felszámolja magát ebben az önmagát tápláló háborúban, ahol az ellenség úgy sokszorozódik meg, amilyen ütemben pusztítják.
Leülhetünk a folyópartra, és várhatjuk, hogy elússzon előttünk az imperátor holtteste. De ez nem elég. Sajnos fennáll a kockázata, hogy ez a céltalan háború felszámol minden emberit, ami még az Emberi Fajban maradt. Valakinek azzal kellene foglakoznia, hogy megvédje, megőrizze. Kell egy hely, amelyet a hatalom nem érhet el, ahol megőrizhetjük a kollektív értelem, érzékenység és tudatosság laikus Szent Grálját.

7.
A hatalom mindenkit bele akar rántani végtelen háborújának örvényébe. Fasizmus akkor van, mikor egy-egy háborús gépezet bújik meg minden szoborfülkében. Polgárháborúba akarnak rántani minket, de a globális mozgalom nem lép bele a csapdába. A globális mozgalom tömegmegmozdulásai a Seattle/Genova szakaszban kitágították a társadalmi tudatot, és válságba sodorták a Kapitalista Globalizmust.
De mihelyt a globalizmus helyét átveszi a Nemzetiliberizmus, a globális mozgalom stratégiája kerül válságba. Az utóbbi időben a nagy tömeges mozgósítások nem működnek. A mozgalomban sokan úgy gondolják, hogy a hatalom új formája ellen nem megfelelő módszer a tiltakozó demonstráció. A globális mozgalom egyáltalán nincsen válságban, nincsenek válságban a társadalmi fórumok. A demonstratív tiltakozások vannak válságban. Lépnünk kell egyet a stratégiában.

8.
A globális mozgalomnak új szakaszába kell lépnie.
Kapilláris engedetlenség, rekombináns teremtés. Nem százezer ember egy tüntetésen, de ezernyi százfős csoport, akik átalakítanak egy metropoliszt, az irodáival, állomásaival, önkormányzatával, gyáraival, bankjaival, kutatóközpontjaival együtt. Mindig kitérve a hadüzenet elől, szétoszolva, ha a háború fenyeget.

9.
A következő évtized során meg kell szerveznünk a kognitív munka önirányítási struktúráit. A médiaaktivista mozgalom már megkezdte ezt a folyamatot: százezernyi médiaaktivista éppen azon van, hogy létrehozzon egy autonóm produkciós áramkört. Az open source (szabad forráskód – a ford.) mozgalom már megkezdte ezt a folyamatot: százezer független programozó bocsátja rendelkezésre technikai újításait, hódítja el a terepet a nagy szoftver-monopóliumok elől, hoz létre egy autonóm produkciós áramkört. Most a biotechnológiai kutatóközpontok irányában kell éreztetnünk a kulturális befolyásunkat. A szélessáv intelligens használatával szabotálnunk kell a nemzetközi televíziós rendszert. Ezekre a területekre kell irányítani a globális mozgalom figyelmét. Hogy felvethessük a mi megoldási javaslatainkat, hogy megszabadítsuk a tudást a haszon elvétől. Kezdjünk el a háború utáni időszakon gondolkodni.
 
 
 

(fordította: Erhardt Miklós)