VISSZA A LISTÁHOZ
SUGÁR JÁNOS ÍRÁSA
PETERNÁK MIKLÓS ÍRÁSA
BORA GÁBOR ÍRÁSA
Sugár János bio - artportal.hu
SUGÁR J. KÉSŐBB A LIGETBEN
 
I.A. Krilov (1768-1844):
A MAJOM ÉS A SZEMÜVEG

Megvénült a Majom, megromlott a szeme.
Nem baj, mondták az emberek,
van ennek remek gyógyszere:
vásároljon szemüveget.
Vett is féltucatot, rögtön az istenadta.
Forgatjta őket éktelen,
füléhez tartja, telerakja
velük a farkát, sorra nyalogatja,
szagolgatja őket; s hatás nincs semmi sem.
"A keservit neki! - tört ki végül - buta,
aki ad a mások szavaira:
így-úgy a szemüveg - mit össze nem hazudtak,
s ím, egy hajszálat sem segít!"
Azzal dügösen odacsapta
a kőhöz az üvegeit,
hogy csakúgy röppentek fényes szilánkjaik.

Így vagyon ez az emberek között is:
bármilyen hasznos is valami,
csak szídja, aki titkát nem ismeri;
s ha a tudatlan még előkelő is,
büszkén tönkreteszi.
 

Sugár János:
    A majom és a szemüveg
 

    A kiindulás állapota nagyon is sokat számít: egy látszólag mellékes kép, szókép megindította gondolatsor hamar olyan támpontokat adhat, amelyek segítségével még a fotó és fotóesztétika mocsaras vidékén is átkelhetünk. A kép - az őt létrehozó igényt túlteljesítő összetettsége folytán - segítséget adhat ott, ahol a "szöveg", a direkt megközelítés csődöt mond. Még érdekesebb a helyzet, ha egy  kép - mint most a szemüvegein taposó majomé - pont a kép, a fénykép keltette zavarokat próbálja tisztázni.
    A fény mindenről visszaverődik, és ezt a mindenről visszaverődő fényt rögzíti a tehetetlenül mindent rögzítő fényképezőgép. Szemben velünk, akiknek lencsék helyett agyunk van, és csak azt látjuk, amit értünk, viszont amit megértettünk azt rögtön kezdjük elfelejteni. Később érnek meglepetések, mikor kiderül, hogy a rögzítés többet, esetleg mást őrzött meg, fölülmúlva az őt kiváltó igényt.
    A fényképezés problémája az a tapasztalat, hogy idővel minden fénykép érdekes lesz, azaz egy idő után könnyebb találni olyan szempontot, ami alapján érdekes lehet egy fénykép. Ez a tapasztalat keveredik össze kibogozhatatlanul aztán a téma keltette ítéletekkel, amikor még egyedül csak a téma bír értelmezési szempontot nyújtani, és persze néha lehangolóan hat.
    Lehangoló, mint minden olyan problémamegoldás mely mechanikus kapcsolatok föltételezésére épül, melyre egy példa a megromlott szemet kijavítani akaró szemüveg.

Peternák Miklós:
    MAJOMSZEMÜVEG
    (jegyzetek Sugár János kiállítása mellé)
 

    A majom (mely egy állat és egy szó) valamint a szemüveg (mely egy tárgy és egy szó) Krilov meséjétől némileg eltérő  összekapcsolódását kedvenc idézetem és a forrás más, - szintén mellékelt - szöveghelye által meghatározott mezőben kívánom megmutatni.
    A mellékletek (Comenius: A világ útvesztője és a szív paradicsoma c. műve alapján): >> "Néked ajándékozom e szemüveget, rajta át nézed majd a világot." S orromra helyez egy szemüveget, mellyel azon nyomban másként látok mindent.
    ...Ezt a szemüveget, ahogy később megtudtam, a látszat üvegéből csiszolták; a keret pedig, amelybe foglaltatott a szokás-nak nevezett szaruból készült.
    ...S egy cédulára ezt írja: Speculare (azaz Szemlélődj vagy Kutass). A cédulát nekem adja, s elbocsát.
    ...így szól hozzám tolmácsom: "Lám, ez itt a nemessé fejlett emberi faj, ...itt mint valami tükörben láthatod nemed tökélyét".
    Figyelmesebben nézek hát rájuk, s most veszem csak észre, hogy akik csoportokban jönnek-mennek, álarcot viselnek, de nyomban leveszik, mihelyt elmennek onnan és egyedül vannak...
    S ahogy figyelem őket, látom ám, hogy valamennyiünknek nemcsak az arca, de a teste is el volt torzulva sokféleképpen.
    Általában rücskösek, rühösek, bélpoklosak voltak, ámde akadtak disznófejüek, kutyafoguak, ökörszarvuak, szamárfülüek, kígyószemüek, rókafarkuak, sőt farkaskörmüek is; még olyat is láttam, akinek a nyaka páva módra nyúlt a magasba, mások büdösbanka borzas bóbitájával kérkedtek, némelyek lópatákat mutogattak, legtöbbjük azonban majmokhoz volt hasonló. Elrémülök, s mondom:"De hiszen én szörnyeket látok." "Mit fecsegsz itt össze-vissza szörnyekről, te kotnyeles?", mondja a tolmács, és  megfenyeget öklével. "Nézd csak őket szemüvegeddel, s meglátod, hogy emberek ők."
    ...(A dialektikusok közt)  Megyünk ismét, s belépünk egy másik épületbe, ahol nagyító pápaszemeket készítettek és árultak.
    Kérdezem: "Mik ezek?" Azt felelték, hogy ezek notiones secundae*, s akiknek birtokukban vannak, azok a dolgokat nemcsak felületesen szemlélhetik, hanem lényegükben is; föleg szemben betekinthetnek társaik agyába, és furkálhatnak egymás elméjében. Jöttek is oda sokan, és vásárolták e pápaszemeket, a mesterek meg oktatták őket, hogyan csiptessék fel... **
    Akadt olyan vásárló is, aki minden mestertől vett pápaszemet, és valamennyit feltűzte orrára; ...Egyesek panaszkodtak, hogy nem látnak elég mélyre; mások azonban váltig állították, hogy igenis látnak, s az agyvelőn és minden értelmen túlra mutogattak.
    Ámde ezek közt nem egyet láttam, akik, midőn járni kezdtek, elbotlottak a kövekben...
    S megkérdeztem: "Hogy van az, hogy e pápaszemen át mindent látnak, s az akadályok elől mégsem térnek ki?" Azt a választ kaptam, hogy nem a pápaszemek a hibásak, hanem azok, akik nem tudnak bánni velük. Amesterek még azt is mondták, hogy nem elegendő csak birtokában lenni a dialektika pápaszemének, a látást is meg kell tisztítani, s erre szolgál az a tiszta kenőcs, melyet természettanból és matematikából nyernek. Ezért azonban, úgymond' más terembe kell menni...
    ...s elvezetnek valami térségre, amelynek közepén terebélyes nagy fát látok,...: úgy hívták a fát, hogy Natura."
    Egy jól meghatározható történelmi pillanatban az emberi "fejlődés" olyan szintre jutott, hogy saját történetét mint fejlődést kezdte tételezni, vagyis mintegy saját létéhez egy "alsóbbrendű" előképe volt szüksége, mely által biotörténeti szempontból is hitelesítheti saját kontinuitását.
    Darwin, aki a "Vizsla" nevű hajón tett hosszú utazás alatt ezt az élő ikonográfiai előképet pozitivista nyomozóként kiszimatolta, az új nézet későbbi harcosai közül - akaratlanul - sokakat a régi minta szerint tett mintegy "mártírokká" (majomperek). S adva lévén az új Ige megtestesüléseként az "oculista" film is, rövidesen előbujtak e nézet mozgó depravációs változatai: a majomember, King-Kong, játék-majom-perek s a majmok bolygója.

    Híres majmok felsorolása:
    - a Természet Majma (Robert Fluddtól - mint a legtágabban értett mimezis melankóliája)
    - Szun Vu-Kung, a majomkirály (vö. Vu Cseng-En: A nyugati utazás...
    és Tung Jüe: Ami a nyugati utazásból kimaradt; "Faragott művű tükrön át a majom a múltba lép és zöld gyöngy palotájában ráncolja szemöldökét": és: a Majom éve - mint 1956, 1968, 1980 - illetve a majom órája - kb. 15-17 között.)
    - az első majom az űrben (producer: NASA-USA; vö. még Lajka-kutyával, a szovjet fél részéről.)
    - Kafka: Jelentés az Akadémiának ("Ha most végigtekintek fejlődésemen s eddigi célján, nem panaszkodom, de elégedett sem vagyok. Zsebre vágott kézzel, borosüveg az asztalomon, így, félig fekve, félig ülve nézek ki hintaszékemből az ablakon. Ha látogatóm jön, fogadom, ahogy illik. Impresszárióm az előszobában; ha csengetek, jön s meghallgatja, mi mondanivalóm van. Majdnem minden este előadás: sikerem jóformán fokozhatatlan. Ha késő éjszaka bankettekről, tudományos társaságokból, kedélyes együttlétek után hazatérek, vár egy félig-idomított kis csimpánzlány, és elszórakozom vele majom módra..." vö: a kutya vonatkozásában ugyancsak Kafka: Egy kutya kutatásai.)
    - "Az ötvenes évek közepén egy Baltimore Betsynek nevezett emberszabású vált híressé ujjfestései révén. Munkáját, két másik emberszabású munkáival együtt azonosítás nélkül odaadták gyermekpszichiátereknek. "Az egyik pszichiáter szerint az anyagok egy agresszív, 7-8 éves fiútól származtak, akinek paranoid vonatkoztatású tendenciái voltak. Baltimore Betsy rajzairól kiderült, hogy egy dühöngő és harcias, tízéves schizoid lánytól származnak." ...Morris joggal híres könyvében 23 csimpánz, két gorilla, három orángután és négy kapucinusmajom fél évszázadot átívelő képkészítését tekinti át. Legalaposabban Alfát és Kongót vizsgálták, akik összesen mintegy 600 képet produkáltak." (Thomas A. Sebeok: A művészet előzményei, Bp. 1983, Akadémiai, 50-53p.)
    - Judy csimpánz, egy amerikai tv-sorozat sztárja, melyet a magyar televízió mintegy tíz éve sugárzott
    - Kangorilla, "igazi majom ember" (angol plakáton, az 1890-es évekből; ld.még: Roland Barthes írását erről: "...a plakát egy teljes nyelvtan, mely reprezentálja egyidejűleg a majom kompetenciáját (illetékességét, "szakértelmét") / amit majomtermészete neki megenged, hogy tegyen / és előadását (performance) / amit valójában csinál a betanítás, a helyzet és talán a szellem hatására: ami a zongorista vagy sportoló "performance".)
    - "Majomeledel" (Három majom Rauschenberg grafikáján, mely csomagolópapírt ábrázol, rajta a "világ" jeleivel.)
    - "Kecskék és majmok" (ld. Handke: Kaspar Hauser - a dráma utolsó szavai, tulajdonképpen Shakespeare idézet.)

    Bár a majmok Európában nem őshonosak, mégis itt vert gyökeret a művészet utánzással, mimezissel aláducolt felfogása.
    Az "utánzás", "hasonlóság", "másolás" kifejezések között nyilvánvaló eltérések vannak ugyan, de ezek határai, sőt közhasználatban még az eltérések sem tisztázottak igazán.
    Ezen "ismétlés"-gyökerű kifejezések közül egyedül a hasonlósághoz rendelhetünk - geometriai eredetű - definiciót (Hasonlóságnak nevezzük a transzformációt, ha bármely szakasz képének és a szakasznak az aránya ugyanakkora."), míg a másik két szó vizsgálatából közvetlenül közvetlenül az tűnik ki, hogy: az utánzás inkább az időbeli egymásután alapján, míg a másolás a megkettőzés, valamely "másik" készítése vagy tételezése révén "ismétel" - így közvetlen kapcsolat a kettő között a hasonlóságnál lehet. Az optikai lencse (így a szemüveg is) ilyen transzformációt végez, míg a majomra azt szokás mondani, hogy utánoz ("utánozás majomszokás") pedig, ha következetesek kívánunk maradni saját biotörténeti konstrukciónkhoz, inkább mi utánozzuk a majmokat a genetikai "később" értelmében. A jelen majmai pedig
egymást másolják.
    (Ezekhez adalékként:
          "    0  őrült majom az ember /Szentgyörgyi/
             01 isten majmai túl lassan őrülnek"
                                  ld. Erdély Miklós: Molluszkumok.)
    Megjegyzendő, hogy a francia MAJMOL, "SINGER" szóangolul "ÉNEKES" (érdekes még betűcserével: SINGE - SIGNE; Talán Lamarck ezért nem látta olyan világosan a MAJMOT, mint Darwin a JELET - "E jelben győzni fogsz".)
 


 


    Szemüvegtörténeti gyűjtőmunkát nem végeztem, bár jó alkalom lett volna ehhez a hamburgi Kunst- und Gewerbemuseum 1986 végén rendezett szemüveg -kiállítása (múlt és kuriózumok), viszont elég világosan látható, hogy a szemüveg mit fed. ("De a szemet valóban nem látod." Wittgenstein, 5.633)
    Azon túl, hogy a dialektika terepe, körülbelül úgy kell használni, mint szaglás-hiány pótlására a kutyákat, a hangerő-korrekcióra a tölcsért, vagy újabban mikrofont, hangszórót (vö. "golyószóró").
    Ez az "érzékprotézis", vagy az "aiszthézisz" tárgyi segédlete - emlékszünk, ily módon a majom "történet-protézis", múltra vonatkoztatva - igazi lényegét mutatja, ha tisztázzuk határait: Mint ahogy a kép mutat valamit a világból, ám egyúttal ki is takar (erre épül pl. Magritte festészete), úgy a szemüveg is hozzásegít; a látásromlás illuzionisztikus eltüntetéséhez, ám cserébe viselni kell, mint bűnjelet, vagy bélyeget ("Szóval valamit látni akar. Miért fontos az magának?"), egyúttal - kerete révén - a látványhoz határt szab (hasonlóan a képkerethez) s ami még lényegesebb: álarcként is funkcionál. Hatása nem egészen a vakságig terjed; vagyis az érzékeken túl (a gondolat, a képzelet, a "harmadik szem" szférájához) legföljebb álarc funkciójában van, lehet értelmezve (pl. vak-szemüveget viselő, "látó" koldusok - de erről később). Állatainkkal szólva: farkasvakság, farkaskutya, kutyahűség, majomszeretet, "vak tyúk is talál SZEMET" lesz az asszociáció íve most.
    Ahogy a majmot leképeztük az ember távoli múltjába, úgy tágul a jelen határa a szemüveggel (infra szemüveggel akár éjjel is) "kvázi képpé" mely addig hű hozzánk, míg optikánkat le nem tesszük (vö. "letészem a lantot" - Arany). De van-e népmesei jövőbe-látó szemüveg? A boszorkány és a varázsló is legalább a kristálygömbnél kezdi, "magasabb" erőknek bizonyára ez is kevés: A mítoszok és a történet jósai ritkán nem vakok. Szemüveggel nem lehet olyan messzire látni, sőt, ezen a szem sem segít. A jelen látása kitakarja teljes látómezőnkből e szférát, mely ha véletlenül előbukkan - tudjuk Teiresziász legendájából, aki nem csak látta a bölcsességet Pallasz Athéné képében, de szeretkezett is vele - az ára: lemondás a "szem világáról".
    S a látó Pythia Delphiben szintén csak önkívületi állapotban nyilatkozott meg, nehogy zavarják a világ képei. Ezt azonban nem szabad azzal összetévesztenünk, ha azért nem látunk, mert annyira sötét van. (vö. még: elborult elme, "vak vezet világtalant").
    S az is tény, hogy Teiresziász jóslata Narkisszosz jövője felől azért lehetett kétértelmű, mert volt azonos szó önmaga "látására" és "megismerésére". Az az arány, amelyet fényképezőgéppel állítunk fel a "világ" vonatkozásában, hasonlít - a fenti értelemben - a "világra", azzal a megkötéssel, hogy annak látványát utánozza és megismerését próbálja másolni közben.
    Valószínű, hogy a fény hasznosítására ezen eljárásnál egyenlőre alkalmasabb a növények fotoszintézise, melyhez ugyancsak nem szükséges a "látás" - inkább a fény maga. A látás mára - mikor "az ember a mozgó képek által vakká lesz a valóság iránt" (Janouch: Beszélgetések Kafkával) - elvesztette a "megismeréssel" rokon értelmét. A képek és a tudás között csak a "harmadik szem" (mely eredeti értelmében "emlékezés" is) igénybevételével lehet átjárás; vagy az anyagi/növényi "működés" - animális szint alatti - világának modellje, képe által (pl. gipszre kötött fény-kép), mely hozzásegít a magunk számára kiépített ketrec érzékeléséhez.

                                                                                  Bp. 1987 április 4.
 
* notiones secundae – a részre vonatkozó ismeretek
** v.ö. még La Fontaine: A csíptető
 
 

Bora Gábor:
    A MAJOM ÉS A SZEMÜVEG
 

    Mit nézünk egy kiállításon, inkább a látás tárgyát, vagy a látás módját? Ha képzőművészeti látásunknak grammatikája van, úgy az ábrázolt a főnév, az ábrázolás módja az ige - amellyel kapcsolatban talán aligha érdemes belemélyedni szofizmába, kezdetben volt-e az... Bizonyos megelégredéssel állapítható meg ugyanis, hogy a látvány értelmes mondatai kellőképpen agrammatikusak: alanyi és állítmányi szerkezetek elkülöníthetősége a mű gyengeségének igazolása. Egy biztos: ha azért megyünk be egy kiállításra, hogy az ábrázoltat szemléljük a látványban, jobban tennénk, ha az utcán maradnánk.
    Ám lássuk be: a meglátás; hogy a látás, mint valaminek a látása, és a látás, mint valahogyan látás közötti űr távlatai, átláthatatlanok. Beláthatatlan, szinte kilátástalan kilátások - amelyeket e művek láttatnak tematikus koncepciójukban, mint az imaginatív belső, és az érzékszervi külső látás relációja.
    A fényképezést lehet úgy tekinteni, mint a felvilágosodás technikai és scientikus illúziójának legszebb vetületét. A művészet premodern gyakorlatában és elméletében a külső és a belső látás viszonya állandóan megoldandó feladat volt. A kettőt nem-azonosnak, ám szétválaszthatatlannak tartották. A műalkotások egyszerre teszik érzékelhetővé az imaginatív látást, mint megjelenített fantáziát és az érzékszervi látást, mint a valóban látott ábrázolása (ám ez utóbbit is mindig az imagináción keresztül). A látvány felosztása egy grammatika terminusai szerint eleve lehetetlennek bizonyult. A műalkotás e tradícióban voltaképpen egy folyamatos kölcsönös harmónia mindenkori megvalósítása. Ez a gyakorlati és elméleti alapállás totálisan eltorzul a felvilágosodás hatása alatt, ami nem csupán abban a rágalomban fejeződik ki, hogy a régiek nem tettek különbséget külső és belső látás között, hanem főleg abban, hogy az aufklaristák logicizálták és úgy vélték, különböző módszerekkel lehetséges kiküszöbölni az imaginációt, a fantáziát a látás fogalmainak tárgyalásában. Az imaginációt ugyanis, mint pusztán szubjeltívat, mint másodlagost és kiküszöbölendőt fogták fel a bizonytalanul, ám mégis megismeréshez vezető külső látáshoz viszonyítva: az érzékelés a ráció birodalmához csak laza szálakkal, a belső látás az irrációéhoz azonban egyértelműen hozzátartozott. Az aufklarista eszmék hatása alatt megindult a kísérletezés, a különféle technikák és eljárások kidolgozása az érzékelés bizonytalansága és főleg a belső látás eliminálása érdekében. A belső látás kiküszöbölésére egy külső kép létrehozásában a legjobb technikának az bizonyult, amit ma fényképezésnek nevezünk, a kamera képet készíthet anélkül, hogy ezt egy imaginárius kép szükségképpen megelőzné. A premodern és romantikus gondolkodás imaginációt nagyra tartó beállítottságával szemben a felvilágosodás scientizmusa a fotográfia technokráciájában látja önnön igazolását.
    Az állítás igazolása, mely szerint a kamera is imaginatív, a fényképezés történetének állandóan visszatérő feladata. A majom és a szemüveg esetében nem pusztán a fényképezés intim dilemmája működik: e látvány nem tartozik sem a scientista, sem a romantikus véglethez. A szerepek felcserélődnek, az érzékelhető látvány az imagináció helyére kerül, az imagináció pedig az érzékelhető látvány helyére. Mindez azonban már nem pusztán egy aktuális harmónia megvalósítása, mint a premodern korszakban, hanem egy olyan kérdésfeltevés, amely egyenértékű az imagináció vagy külső látás dilemmája helyett a kettő szétválaszthatatlanságáról szóló tematika az eddigieket meghaladóújrafelvételével.