VISSZA A LISTÁHOZ
Gerszewski-site
megnyitó
german

  

       AHOL KINCSET REJT A MÉLYSÉG
HA HORGÁSZ MAGÁNAK REMÉL HALAT
     PILLANTÁSA A FELSZÍNT FUTJA ÁT
                      A MÉLY SÖTÉT
                     TARTJA TITKAIT

                                            Anna R.


ANNA

Az itt kiállított objekteket 1996 és ’98 között, saját rajzok alapján készíttettem el egy asztalossal. Akkoriban Budapesten, a József körúton, egyfajta „totális” szerelmi kapcsolatban éltem Anna R. művésznővel. A „totális” itt annyit jelent (teljességgel az „összművészet” - Gesamtkunstwerk - értelmében), hogy egyáltalán nem voltak vonatkoztatási- és viszonyítási pontjaink e kapcsolaton kívül. A külvilág nem volt több puszta díszletnél kapcsolatunk drámájához. Barátok, ismerősök és idegenek, mindannyian sakkfigurák lettek kettőnk hatalmi harcában. Az abban az időben alkotott műveink a nehézfegyverek szerepét töltötték be a „jelek háborújában”, egy magánháborúban. A Másik nem csupán egyetlen befogadójuk, de egyetlen tartalmuk is volt. Az akkor keletkezett munkák közül jónéhány nem élte túl a kapcsolatunkat: a romboló dühnek estek áldozatul. Némelyiket helyre tudtam állítani vagy újra tudtam készíttetni.
Mindez azonban csak zárójeles megjegyzés, mely azt van hivatva érzékeltetni, milyen atmoszférában bontakozott ki annak idején az alkotási folyamat. A műveken ez nem látszik. Saját, autonóm létük van, mint a szobrok és a bútorok közötti sajátos műfaji státuszú műalkotásoknak; a tárgyaknak ama nagy teátrumában, amelynek „művészet” a neve.

Nikolaus Gerszewski


    WO DIE TIEFE  VERBIRGT DEN SCHATZ
       ERSEHNTE DER ANGLER DEN FISCH
DIE OBERFLÄCHE SEIN BLICK ÜBERFLIEGT
                    DIE  DUNKLE TIEFE
               BEHÄLT IHR GEHEIMNIS

                          (Übers. Nikolaus Gerszewski)


 

ANNA


Die hier ausgestellen Objekte habe ich zwischen 1996 und 98 von einem Tischler, nach Zeichnungen, anfertigen lassen. Ich habe in dieser Zeit in Budapest, am József Körut, mit der Künstlerin Anna R. in einer Art totalitärer Liebesbeziehung gelebt. „Totalitär“ soll hier bedeuten, daß es (durchaus im Sinne eines „Gesamtkunstwerkes“) keine Bezugspunkte außerhalb der Beziehung gegeben hat. Die Außenwelt war nichts weiter als Kulisse unseres Beziehungsdramas. Freunde, Bekannte oder Fremde: Alle wurden zu Schachfiguren unserer Machtkämpfe. Die Werke, die wir damals schufen hatten ihre Funktion als Geschütze in einem privaten „Krieg der Zeichen“. Der Andere war nicht bloß ihr einziger Rezipient, sondern auch ihr einziger Inhalt. Viele der damals entstandenen Arbeiten haben nicht überlebt. Sie sind realer Zerstörungswut anheim gefallen. Manche habe ich restaurieren können, oder neu anfertigen lassen.
Doch dies alles sei nur am Rande erwähnt, um einen Einduck zu vermitteln, in welcher Atmosphäre sich der Schöpfungsprozeß damals vollzogen hat. Den Werken sieht man es nicht an. Sie führen ihr eigenes autonomes Dasein, als Angehörige einer Gattung zwischen Skulptur und Möbel, in jenem stillen Theater der Gegenstände, das „Kunst“ genannt wird.

Nikolaus Gerszewski