„Egy család, mikor az övéi felnőttek, örökbe fogadott négy gyermeket. A négy gyermek se lassabban, se gyorsabban nem nőtt, mint az előzőek, így esett meg, hogy mire az egyik fiú iskolás lett, a ’nagyobb’ testvér már tanár volt. És úgy hozta a sors meg a tanrend, hogy órát tartott neki. Egész órán volt valami furcsa vibrálás a levegőben, ezt a többiek is érezték. Az óra után egy lány megkérdezte a kisfiút: te, tulajdonképpen ki neked ez a néni? A kisfiú elgondolkodott, nehéz kérdést kapott, de azért válaszolt rá: tulajdonképpen senki. Otthon aztán elmondta a kérdést meg a válaszát is, amin még évek múlva is nevettek, ha felidézték; tulajdonképpen azon, hogy a viszonyuk annyira szabad, hogy még csak szó sincs rá. És nem is lesz.”