SOMOGYI GYŐZŐ FESTMÉNYEI
Liget Galéria

A hetvenes évek közepe óta meghatározó jelentőségű mesterként tartjuk számon Somogyi Győzőt. A szitanyomatain megjelenő figurák az ember szépségéről és kiszolgáltatottságáról beszélnek, legyen szó akár történelmi ihletésű lapról, akár a mai perifériákon élőket bemutató nyomatról. Néhány év óta a grafikus Somogyi mellett a festő is sajátosan új értékekkel gazdagítja művészetünket. Keveretlen tiszta színekkel festett temperaképeinek főszereplői, témái ugyanazok, mint grafikáin, míg azonban ott a fekete-fehér kontrasztjával erősítette fel az ember lehetőségei és valódi helyzete közötti ellentmondást, addig a képeknél a színvilág tisztasága, intenzítása a legapróbb történéseket, mozzanatokat is magasabb szintre emeli, különös jelentőséggel ruházza fel. A Liget Galériában görögországi festményeit mutatja be Somogyi, s ezeken a kék, sárga, vörös izzású felületeken a táj minden részlete, legapróbbélőlénye a lét teljességének, szépségének jelképévé válik. Görög tájak, amelyek évezredek kultúrhistóriájáról beszélnek. Görög tájak, amelyek jelene azonban éppen úgy érdekli a festőt, mint a múltja. Egy fa, amelynek tövében macskák hevernek, motor árválkodik; lisztrakodás a kikötőben; tanya, pihenő állatokkal. Somogyi bemutatja a festményekhez készült vázlatokat, pontosabban a helyszínen készült tanulmányrajzait is. Ezek azt jelzik, hogy a rajz segítségével szinte a táj minden részletét, az élet minden mozzanatát a birtokába vette. A görög táj, ember, művészet áttételes módon is jelentős szerepet kap a jövőben Somogyi Győző művészetében: a magyar vonatkozású képeken.

"...Lehet, hogy Somogyi Győző megunta már: nagyszerű, lenyűgözően nagyhatású kontrasztos szitanyomatokat készít, mindennapi jeleneteket morális példázatokká formálva, vagy bibliai szituációkat hétköznapjainkkal telítve. Lehet, hogy ő megunta, de akik jól ismerik tevékenységét, azok nem. Grafikusunk azonban egy ideje meddőnek érezhette e sikereket hozó munkálkodást - vagy a grafika megbecsültségét nem tarthatta tán elegendőnek, úgy érezte, alárendelt szerepű műfajban dolgozik -, mindenesetre két-három éve festésre adta a fejét.
    Somogyi Győző képei azonban nem jók. Sem mesterségbelileg nem megoldottak, sem a kifejezésnek azzal az erejével nem rendelkeznek, mint a korábbi balladisztikus grafikák. Somogyi Győző festményei élénk, tiszta, erős színekkel kiszínezett rajzok, amelyek így rajzi erejüket is elvesztik.
    Görög képek címmel hírdette meg mostani, nem első festménykiállítását Somogyi Győző a Liget Galériában. Rögtön a bejáratnál egy tabló a helyszínen készült vázlatait mutatja be: futó feljegyzéseket fákról és lépcsőkről, szamarakról és tehenekről, házakról, tini lányokról, öregemberekről. Néhány vastag vonallal feltett, félbehagyott, elrajzolt fantasztikus expresszivitású rajzok ezek. Amellett, hogy a mediterrán atmoszférát - talán a mozdulatok, a testtartások segítségével - érzékeltetik, inkább szellemi utazásra hívnak ezen a történelmet oktató tájon.
    A festményei sokkal többet akarnak elmondani, mint ezek a vázlatok. A végső igazság foglalatai kívánnak lenni. Apokaliptikus jeleneteket látunk, az igazságosztás pillanatait, s olyan látszólag könnyedebb festményeket is - egy-egy bárkáról, tengerparti városról -, melyeknek végső dolga szintén e súlyos üzenetek megformulázása lenne. Csakhogy az útszéli szentképek, avagy Csontváry modorában megfestett, különös formavágásokat használó táblaképek e hatalmas teher alatt egyelőre még összeroppannak.
    Jó évtizede Somogyi Győző kész grafikusként jelentkezett. Most egy alakulóban levő, kínlódó festőt látunk, akinek tehetségében - ezt talán mondanom sem kell - bizonyosak vagyunk, hevülete tiszteletet parancsol, ám elkészült festményeit illetően nagy önmérsékletet kell tanúsítanunk, hogy ne mondjunk elhamarkodottan végleges ítéletet.